How the hell was I supposed to steer this ship?

facebookon, ahol az emberek a szép nagy fáikkal dicsekednek

és kommentben mindenki megdicséri egymás fáit, meg megmutatják a saját, ugyanolyan fajtájú fájukat

akinek sok cipője tud lenni

mert az összes cipő geci ronda, nem tudok egyet se választani, nem hogy sokat

minden női cipő kurva ronda, flitteres, masnis, glitteres, svarovski üvegszilánkos, aranyszínű, pillangós meg a kurvaanyja

ami tetszene, arra oda van írva, hogy uniszex, tehát ha egy férfi hordja, akkor női cipő, ha én hordanám, akkor meg ménem veszek valami lányosat

2500 forintos kínai félcipő, amit 2 hónapig tartott betörni, aztán 4 évig bírta, és még tetszett is

Utálok cipőt venni, bakancsot, csizmát pláne.

a masik meg az, hogy

konyorgom, miert kell kibaszott cippzar a fuzos bakancsokra?!?!?!?!???? emberek elfelejtettek, hogy hogyan kell masnit kotni a cipofuzore oder was?!???? ranezek, 'egesz jo', erre bazmeg ott van a belso oldalan a cippzar geci (vagy funkcio nelkuli csatt-dekor, meg csillamkristalysor, vagy csak egy kis fembetet a talpszegelyen, faszom), es meg akkor raadasul harmincezer forintba is kerul :DDD

Dolgok, amikre ébredtem már hajnalban:

madárcsicsergés

sasok üvöltözése csipogása, ahogy jászanak a ház fölötti domb oldalánál felszálló áramlatokban

ahogy a szarkák játszanak a háztetőn meg a teraszon

mert gyerekként nyilván mind szeretünk mozogni, ez oké, ahogy az is, hogy tizenévesen, amikor mindenki permanensen fáradt, nem. de utána?

hát használni a testünket nem csak hogy hasznos, hanem tényleg annyira jó, óriási örömforrás, és mégis, csomóan valami olyan szörnyű dologként tekintenek erre, amiben még csak boldogság sincs

Az oktatás nem igazán fektet energiát abba, hogy nem kompetitív/csapatsportokat is tanuljanak a gyerekek, de az is bőven elég, ha a súlyod miatt azt ítélik, te már pedig alkalmatlan vagy a mozgásra.

Később, lássuk be, futni nem mindenki szeret, és amúgy geci drága eljárni bármilyen órára, tanfolyamra, plusz még a felszerelés. Itt kitérnék a testsúly, és az örök fitnes-fasizmus kapcsolatára, amiről tudom, nagyon sok embernek ez a fő demotiváció:

Benne van az is, hogy maximalizálásra megy minden, a nőknek "való" mozgási formák jelentős része arra van kitalálva, minél gyorsabban fogyj le, fasziknak építs izmot, nem pedig az egészéges életmódhoz való törekvésre. Rögtön jön a hatezer "eztszedd", a végtelen nyúlüreg az online segítőkkel (akik reklámozzák a saját szolgáltatásaikat, gyakran direkt adnak rossz gyakorlatokat).

Plusz ugye, aki nem nádszál vékony, annak eléggé eltántorító még egy edzőterem is,főleg,ha tudja, kimeríthetetlen "humorforrás" tárgya lesz mások által. Itt is nagyon az látszik, az emberek mutiba sportolnak (ha igen), ez a felszínesség meg ott kezdődik, mennyire menő a sportcuccod, proteines küblid, ergo, mennyi pénzed van rá - és mennyi fotót lősz ezekről. Megsúgom, ha kövér vagy, akkor baszhatod, mert a legtöbb áruház nem gyárt rád sportmelltartót, nadrágot, mehetsz az otthoni pólódban, amitől még szerencsétlenebben fogod magadat érezni.

Saját részről a masszív tetszégyenítés (kösz család), és a diszlexia (koordinációs problémák) meg egy fasza betegség (aszthma) együttesével beraktak egy dobozba, azért nem gyűlöltem meg a sportokat, mert jártam úszni, és volt egy fantasztikus tesitanárom, aki tartott aerobik-edzést.

Iszonyú sok munka van abban,hogy ma elmentem fürdőruhát venni magamra. Nekem speciel nem javított a szorongásomon az egész mozgáskultúra, mennyire pénzalapú, és kirekesztő tud lenni, de legalább nálam maradtak az exem súlyzói, úgy,hogy éjjel átmozgatom magamat szellőztetés közben.

mert gyerekként nyilván mind szeretünk mozogni, ez oké, ahogy az is, hogy tizenévesen, amikor mindenki permanensen fáradt, nem. de utána?

hát használni a testünket nem csak hogy hasznos, hanem tényleg annyira jó, óriási örömforrás, és mégis, csomóan valami olyan szörnyű dologként tekintenek erre, amiben még csak boldogság sincs

Nem szúrta ki az iskolaorvos azt a gerincferdülést, lesüllyedt a lábboltozatod, csúnyán becsontosodott a csípőd stb. És akkor nem esik annyira jól/nem megy úgy a sport, ezeket meg felnőttként vagy nem lehet helyrehozni, vagy baromi nagy munka.

mert gyerekként nyilván mind szeretünk mozogni, ez oké, ahogy az is, hogy tizenévesen, amikor mindenki permanensen fáradt, nem. de utána?

hát használni a testünket nem csak hogy hasznos, hanem tényleg annyira jó, óriási örömforrás, és mégis, csomóan valami olyan szörnyű dologként tekintenek erre, amiben még csak boldogság sincs

Mi a rossz? Magyarországon nincs tömegsport, bringázás ellen éppen hangolnak, uszodába nehéz bejutni a profik miatt, nem ösztönöz mozgásra a környezet. A mozgás, mint valami szükséges rossz van jelen, ami amolyan úri huncutság, amitől úgyis tönkremegy a térded.

Bécsben éppen fél áron járok kondiba, mint amennyibe Budapesten kerül. Sokkal jobban része az életnek a sport, nem bámulnak, ha futsz, nem szólnak be egy sportmelltartó láttán. Nagyon motiváló látni az idős generációt komolyan sportolni, otthon lenni a testében. Negyvenévesen látom a kortársaimon, hogy milyen annak, aki nem mozog, nem hiszem, hogy az egy jobb alternatíva.

The Bather

hogy az igazán klasszikus idegesítő utasokból hány van meg egy út alatt.