Amúgy sok olyan beszámolót olvastam, hogy valaki beszedi az ADHD gyógyszert, hirtelen produktív lesz, sikeres, olyan lesz az élete mintha kokainnal inná a kávét, és napi ötször kávézik.
Nekem semmi ilyenről nincs szó, csak:
- nem kell felpattannom napközben percenként,
- kisebbek az érzelmi kilengéseim, jobban tűröm a stresszt,
- nincsenek betörő gondolataim,
- nyugodt vagyok és lassabb,
- nem kell ötpercenként elolvasnom egy vérfarkasos könyvet, vennem egy ruhát vagy megnéznem 200 főzős videót, mert csak.
Ez utóbbi kettő nagyon ijesztő, nem tudom, hogy a dózis lett túl magas, vagy tényleg ez az ember alapritmusa, mert ha igen, akkor engem nagyon átbasztak.
De ez sus AF m, az nem lehet, hogy ez a normális, mert ha tényleg ez a normális, ha ez nem egy túlszedált állapot, akkor mindazoknak az embereknek akik ilyeneket mondogattak, hogy
“Most mindenki adhd-s”, “te biztos nem vagy az hisz van diplomád”, “ha diagnosztizáltatsz lusta leszel”, “ez csak egy kifogás” stb. vágjon menetet az empátia mentes életére a gyász, mert sokkolóan nagy a szakadék egy adhd-s meg egy normális ember belső világa között.
De még mindig élek a gyanúperrel, hogy most valami tévedésben vagyok, mert ez nem lehet normális. (Sőt már beléptem az imposztorszindrómába, hogy a diagnózisom tuti fals pozitív.)
De nem, nem tervezek ebből személyiséget csinálni, nem lesznek erről posztok, de ezt ki akartam írni, mert így meredek magam elé, hogy mi a fasz.
