Az észtek litvánok lettek

"I have never seen a cat that showed affection/love for it's owner" is the pet ownership version of "I don't believe in Female Orgasms they don't exist, after all, my wife has never had one"

tegnap olvastam itt tumlin, h pedig az ő hibája, h nem lett professzor…

mert az elmúlt pár évben a sport a honvédelmi minisztériumhoz tartozott, most tették át a belügyhöz

the thing about being bullied for being weird as a kid is that even if you've always embraced being weird your brain is still always looking for the line where it's too much. you can be as proudly and intentionally weird as you want and you can love being weird but your mind is still convinced there's a point where you get too weird and people start treating you like a weird looking bug again. also it feels like you reach that point 500 times a day even if everyone you've spoken to today found you pleasant and likable and even if you're completely alone in your house with nobody looking at you at all.

(túl magas labda ide beírni, hogy akkor te ezért nem szereted a hétfőt)

nemén: tudod, őt nők nevelték... én: mindenkit nők neveltek nemén: mármint, csak nők vettek részt a nevelésében! én: a férfiak nem vettek éppen részt senkinek a nevelésben nemén: de volt legalább apakép előttük! én: ja, este héttől hét harmincig játszott a gyerekkel, aztán elmosogatott két tányért és várta a dicséretet. de inkább ehelyett is megy inni a haverjaival, ez a magyar apakép.

szomorú, ha valaki ilyen környezetben él. remélem tud rajta változtatni, vagy legalább kilépni belőle.

ismerek olyan nagypapát, aki büszkén vállalja, hogy 3 éves koruk előtt se a saját gyerekeit, se az unokáit nem vette kézbe. "mert ő nem tud gyerekkel bánni"

Negyvenes vagyok, és apám rendesen kivette a részét a nevelésünkből. Mondjuk tény, hogy még mindig sokkal kisebb részét vitte, mint anyu, de azért rutinnal cserélt (textil-) pelenkát és tudta, melyik különóránk mikor van. Szóval hesteg not all men!

Az én apám egy ideig nem volt jelen, merthát bezárták mert nem akart jelenteni a Szekuritáténak, de aztán, amikor volt, vitt minket gombászni, túrázni, közösen barkácsoltunk, bevitt a fotólaborjába (ami a fürdőszoba volt, vörös izzóval), magyarázta a fotózás alapjait, rengeteget beszélgettünk a régészetről, detektívfilmek alatt versenyeztünk, melyikünk fejti meg hamarább.

+1, szintén tök jól jelen volt az apám a gyerekkoromban. ebben mondjuk jelentős részben az is közrejátszott, hogy az akkori helyzethez képest elég ritka módon egész sokat dolgozhatott otthonról, szóval ez máris elvisz ahhoz a még izgalmasabb kérdéshez, hogy a hagyományos bejárós munkaszervezés mennyire károsítja rengeteg ember életét