rainbow bubble

fagyi

vaj

✨ Please reblog the polls to make them reach out to as many people as possible, but KEEP IT SPOILER-FREE to make people listen to the music with an open mind 💖

✨ Artists and titles will be revealed with the full song after the poll's conclusion, check the original post for an update!

azt mondta a doki, hogy új életet kell kezdenem.

A műtétek után az orvos azt mondta:

– Új életet kell kezdenie.

Az ember ilyenkor udvariasan bólint. Mert az orvos a testet látja. A vérképet. A heget. A varratot. A laboreredményt. A túlélés statisztikai valószínűségét.

De az emberben nem csak test van.

Van benne egy félbehagyott beszélgetés 1997-ből.

Van egy szerelem, amit nem mert megvallani.

Van egy harag, amit harminc éve őriz, mint valami családi ereklyét.

Van egy könyv, amit mindig el akart olvasni.

Van egy délután, amikor nem kellett volna felszállnia arra a buszra.

Van egy másik, amikor fel kellett volna.

Az orvos azt hiszi, hogy az élet olyan, mint egy számítógép.

Újraindítás.

Restart.

Friss telepítés.

Pedig az ember nem operációs rendszer.

Az ember inkább olyan pince, amelyben száz generáció lomjai hevernek egymáson.

A gyerekkor szaga.

A nagyapa mondatai.

A volt feleség levelei.

Az első részegség.

A második.

A huszadik.

A kudarcok.

A győzelmek.

A nevetséges tervek.

A még nevetségesebb önigazolások.

És amikor a doktor azt mondja:

– Új életet kell kezdenie.

akkor az ember legszívesebben azt válaszolná:

– Ne izélj, bakker. Még a régit sem fejeztem be.

Mert valóban így van.

Senki sem fejezi be.

A legtöbb ember úgy hal meg, hogy még mindig félbehagyott mondatok laknak benne.

Félbehagyott csókok.

Félbehagyott veszekedések.

Félbehagyott megbocsátások.

A modern ember egyik legnagyobb tévedése, hogy azt hiszi, az életnek van befejezett változata.

Nincs.

A világ nem regény.

Nem kapjuk meg az utolsó fejezetet.

Nem lesz ott a végén a mondat:

„És ekkor minden értelmet nyert.”

Nem.

A világ inkább olyan, mint egy kocsma zárás előtt.

Mindenki egyszerre beszél.

Valaki sír.

Valaki nevet.

Valaki filozofál.

Valaki a kabátját keresi.

És egyszer csak felkapcsolják a villanyt.

Ennyi.

Az új élet nem ott kezdődik, ahol a régi véget ér.

Mert a régi soha nem ér véget.

Minden új élet magával cipeli az összes régit.

A gyereket.

A szerelmest.

A bolondot.

A hőst.

A gyávát.

A sértettet.

Az álmodozót.

Mind ott ülnek bennünk egy nagy, zajos társasházi közgyűlésen.

És amikor az orvos azt mondja:

– Új életet kell kezdenie.

akkor talán csak annyit kellene felelni:

– Rendben.

De hadd vigyem magammal ezt a befejezetlen régit is.

Mert másom úgy sincs.

És talán az ember igazi feladata nem az, hogy új életet kezdjen.

Hanem hogy végre belakja azt, amelyik már régóta benne várakozik. Az összes hibájával, sebével, nevetségességével együtt.

Mert a megvilágosodás nem egy új történet.

Hanem annak felismerése, hogy a félbehagyott régit sem kell feltétlenül befejezni.