Adatok
Első kérdés: Adja meg a nevét!
Írom: Lina, mi mást írnék,
Hisz a családom is így hív.
Mennék tovább, de valami pirosan világít.
A teljes nevét adja meg!
Jó, jó, de miért is kell ez nektek?
Mindegy, beírom a teljes nevem,
Haladjunk tovább, jöhet a kettes.
Születés ideje:
Július 4. – eddig rendben,
De valami megint hiányos,
Tényleg! nem adtam meg évszámot.
Beírom, de jön a válasz erre:
A megadott időpont érvénytelen.
Az a baja, hogy kiskorú vagyok, mi?
De mit csináljak? nem fogok egy évet várni.
Átírom, jó, legyek tizennyolc,
Ez valahogy mégis bánt, mert hazudok.
A hármas a következő, ugye?
Születésének a helye:
Na elég, kezdek mérges lenni.
Adatok kellenek, oké, de minek belőlük ennyi?
Miért az határoz meg,
Hogy hol, meg mikor születtem?
Elhiheted, ember vagyok
És nem egy marslakó.
Innentől más meg minek kell?
Inkább mondanám, hogy mit értem el.
Írtam már novellát meg verset,
Nyertem díjat és versenyt,
De ez valahogy senkit sem érdekel,
Sokszor elintézik ennyivel:
„Az nem fontos most,
Inkább a diák-számod mondd!”
Tényleg ez az, amitől több leszek,
Hogy Budapesten születtem?
Igen, fővárosi voltam, de mindegy,
Hisz már úgysem ott élek.
Tanulni akarok, fejlődni
Nem idióta űrlapokat töltögetni.
Vesztegetem az időmet.
Ilyenkor úgy érzem, ez nem is élet.
Nem vagyok állampolgár,
Csak egy egyszerű dísztárgy.
Tudod, kell rá sorszám is,
Meg a MADE IN HUNGARY.
Már csak a termék neve hiányzik,
Aztán meg el is lehet adni.
Másra jó nem is lehetek?
Csak egy újabb adat kell nektek…
Minek bajlódni vele?
Inkább gyorsan kilépek.
Talán később újra megpróbálom…
Ha majd az öntudatom elhagyott.
Mert egyszer el fog hagyni, érzem.
A társadalom beszippant egészen.
Megszűnök egyénnek lenni,
És ez ellen nem tehetek semmit.
Egy arc leszek a tömegben,
Egy adat a rendszerben.
De nem lehet ez a vége!
Valamit csak tehetek ellene…
Ha az egyediségem pajzsom lesz,
Az elmém, pedig, fegyverem.
Akkor, és csakis akkor győzhetek,
A világ elnyomása felett.
