Amikor aztán Zsuzsa kabátjában, meg néhai Juci néni szebb napokat látott függönyében végül bezártam a bejárati ajtót, hirtelen apró pihék szálldostak alá. Majdnem égi jelnek vettem, de mikor felnéztem, észrevettem, csak Korpogyánné rázta ki a hófehér rongyszőnyegét a folyosón, rá a sötétszürke kölcsön szövetkabátra. Lenézett, nem kért elnézést, helyette dühösen kiabált, hogy ha félév múlva megint nemi életet élek, akkor szíveskedjek halkabban tenni, nem kíváncsi senki a sikítozásaimra, még akkor sem, ha ilyen ritkán fordul elő. Mivel nekem félévente sincs nemi életem, rögtön tudtam, arról lehet szó, mikor Ancsinak kölcsönadtam a lakásomat egy éjszakára, hogy Robival szerelmeskedhessenek. Azt kiabáltam vissza, hogy elnézést, de nagyon fájtak az ostorcsapások, legközelebb használni fogjuk a szájtapaszt is. Aztán elővettem táskámból a mágikus szöszhengert, majd leszedtem a fehér rongyszőnyeg maradványokat a kabátról, míg a megállóhoz gyalogoltam.
Dani már bent várt a kávézóban, ahol kellemes félhomály volt és halk zene szólt. Kedvesen felállt az üdvözlésemre, és átnyújtott egy milka szívdesszertet meg egy szál rózsát. Egészen meghatódtam, nem számítottam ilyen fogadtatásra.
- Ó, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen!
- Nincs mit, anyám szerint muszáj ilyenkor valami ajándékot vinni.
- Nahát… és milyen gyönyörű ez az angyalkás celofán. Sajnálom kibontani.
- Jah, ne sajnáld. Gizi néni hozta anyámnak karácsonyra, csak ő cukros, ezért az ilyen dolgokat továbbpasszolja.
- Értem. És hogy vagy?
- Kösz-kösz. Vagyok.
Aztán elővett a fekete műbőr diplomata táskájából egy doboz sört, kipattintotta, és jóízűen meghúzta.
- Kérsz? - nyújtotta felém, majd igyekezett elfojtani egy brutálisan nagy böfögést.
- Köszi, nem.
- Te tudod… - vont vállat, és elővett mellényzsebéből egy laposüveget. Azt is meghúzta.
- Ezzel már meg se kínállak - kacsintott, és odaintette a pincért. Rendelt nekem egy tejeskávét, magának egy eszpresszót, meg két franciakrémest.
- Remélem, eltaláltam az ízlésedet - mondta mosolyogva.
- Bámulatos vagy, igen - feleltem, mert tényleg eltalálta, és mert tényleg bámulatosnak tartottam a Dani-jelenséget. Aztán elővett egy bicskát.
- Add csak a kezed! - kérte, és nyújtotta az övét. Kicsit parázva adtam a kezébe. Óvatosan elhelyezte az asztalon tenyeremmel lefelé, és mondta, nyissam szét az ujjaimat. Rossz érzésem volt, de szétnyitottam.
- Emlékszel a nyolcadik utasra? - kérdezte széles vigyorral.
- Bishop? - kérdeztem vissza bután.
Bólintott, aztán a bicska pengéjét először lassan, majd egyre gyorsabban szúrta az ujjaim közé, oda-vissza, oda-vissza. Én meg csak néztem a gyöngyöző homlokát megbabonázva, és tudtam, hogy Zsuzsát kinyírom majd ezért a beteg poénért. Megérkeztek a kávék és a sütik, Dani megtörölte homlokát egy batmanes zsebkendővel. Kezdtem magam úgy érezni, mint Alice, mikor teázik a Kalaposékkal.
- És mondd csak Lizzy, mi a véleményed az análról? - érdeklődött udvariasan, olyan szépen artikulálva a szavakat, hogy képtelen voltam felháborodni rajta.
- Nos… - kezdtem volna a válaszba, de gyorsan közbevágott.
- Szerintem undorító. Mindig azon izgulok, hogy dinnyemagos lesz a farkam. - közölte, majd térdét csapkodva hahotázni kezdett.
A franciakrémes vastag sárgakrémje és tejszínrétege vidáman repkedtek ki szájából, némi morzsával együtt. Jutott a kávémba is. Megköszörültem torkomat, mondtam hogy elköszönnék. Bólintott, intette a pincért, a blokkról megnézte, mennyi volt a tejeskávém és a süti, majd mikor odaadtam az összeget, átadta a felszolgálónak az ő részével együtt. A pincér együtt érzően nézett rám.
- Hát, akkor köszönök mindent - feleltem, és felálltam az asztaltól.
- Én is. A csokit kérem vissza. A virágot megtarthatod. - mondta, és búcsúzásképpen zavarbaejtően hosszan átölelt.
