rosszul őrzött

A sámánok megtanulják (megtanuljuk), hogyan kell a dob, csörgő vagy kántálás segítségével olyan transzt előidézni, amiben a sámán munkája lehetségessé válik. Megtanuljuk, hogyan legyünk egyidejűleg jelen a valóságban, az itt-és-mostban, és ugyanakkor a szellemvilágban is. A szellemvilágban a tér és az idő mást jelentenek, mint az itt-és-mostban, ezért a sámánnak fontos feladata, hogy a kettő között a sámánolás idejére stabil hidat verjen, ha tetszik megbízható folyosót nyisson.

Mi sámánok háromfélék lehetünk: gyógyító, jós és tárgytaláló, illetve lélekkísérő sámánok. Ezt nem mi döntjük el, hanem a szellemvilág három dimenziója közül (felső, középső és alsó világ) valamelyikben kapunk feladatot. A gyógyító sámán a szellemvilág segítségével képes lelki és fizikai bajokat gyógyítani, nyilván szigorú határok között. A jós és tárgytaláló sámánnak különös érzéke van a tárgyak szelleméhez, így elveszett tárgyakat képes megtalálni, illetve látja vagy inkább érzi a különféle jövőpotenciálokat. A lélekkísérő sámán feladata a halottak lelkének átkísérése a szellemvilágba, illetve a szellemvilágban élő lelkekkel folytatott kommunikáció.

Én gyógyító sámán vagyok, az eszközeim a révület, egy madártoll, egy kötélcsomó, egy tőr és egy kavics. Ezeket mindenkor magammal hordom:

én adnék rá állami támogatást is, hogy emberek felfedezhessék, mint bármi más a jóllétet szolgáló tevékenységre

Ez a csúcstechnológiás hálózat nem igényel magasan képzett mérnököket, sem méregdrága állami támogatásokat, csupán néhány kifeszített zsinórt, ami a napsárga és vakító fehér falak között feszülve várja a tiszta megújuló energiát. A helyi lakosok zsenialitása abban rejlik, hogy a napsugarakat nem alakítják át veszteséges módon elektromos árammá, hogy aztán egy zúgó, modern szárítógépben égessék el, hanem közvetlenül a célra használják fel a fotonokat: a színes pólók, lepedők és zoknik száradásához. Ez a fajta közvetlen termikus energiaátadás olyan hatékony, hogy a rendszer gyakorlatilag nulla szén-dioxid-kibocsátással működik (hiszen csak a teregető kilélegzésével kell számolni), és a legfőbb kockázatot csupán az jelenti, ha a szomszéd macskája úgy dönt, hogy a frissen mosott ágyneműt használja mászófalnak. Nem kellenek ide bonyolult inverterek, hálózati csatlakozók vagy ritkaföldfémekből készült akkumulátorok, melyek elkészítése is nagyfokú környezetterhelést okoz. Ennek a rendszernek a hatásfoka lenyűgöző: a felesleges nedvességet közvetlenül a napsugárzás energiája párologtatja el az atmoszférába, miközben a szövetek maguk működnek ideiglenes hőtárolóként, egyfajta „termikus pufferként”. Az egész infrastruktúra ráadásul organikus, automatikus időjárás-érzékelővel rendelkezik, amit a környékbeli idős hölgyek koordinálnak a legmagasabb szinten; amint megjelenik az első gyanús felhő a horizonton, a hálózat manuális vészleállító üzemmódba kapcsol, és a ruhák másodpercek alatt eltűnnek a kötelekről. Ez az igazi, fenntartható jövő, ahol a zöldenergia nem egy bonyolult képlet, hanem a mindennapi élet legtermészetesebb és legolcsóbb része. A lisszaboniak környezettudatosságát jól illusztrálja a kép alján látható megújuló energiával működő jármű is.

An amorphous black blob thingy that shape-shifts into any hazard related thing.

rest stops on highways

trails by the highway just out of earshot of traffic

schools during breaks

those little beaches right next to ferry docks

your friends living room once everybody but you is asleep

the lighting section of home depot

A lot of these places are called liminal spaces - which means they are throughways from one space to the next. Places like rest stops, stairwells, trains, parking lots, waiting rooms, airports feel weird when you’re in them because their existence is not about themselves, but the things before and after them. They have no definitive place outside of their relationship to the spaces you are coming from and going to. Reality feels altered here because we’re not really supposed to be in them for a long time for think about them as their own entities, and when we do they seem odd and out of place.

The other spaces feel weird because our brains are hard-wired for context - we like things to belong to a certain place and time and when we experience those things outside of the context our brains have developed for them, our brains are like NOPE SHIT THIS ISN’T RIGHT GET OUT ABORT ABORT. Schools not in session, empty museums, being awake when other people are asleep - all these things and spaces feel weird because our brain is like “I already have a context for this space and this is not it so it must be dangerous.” Our rational understanding can sometimes override that immediate “danger” impulse but we’re still left with a feeling of wariness and unease.