kgyst

A Tisza 4 (8, 16, 32, 64) év múlva pont ugyanazzá fog válni, akkor kezditek elölről?

NB kormányt váltottunk, nem lakosságot.

Nyilván kétszer vonta le, de legalább nem egy rendelésért, hanem a háttérben szerencsére (?) kétszer le is adta azt az étteremnek a weblap. Most lesz 4 napi főtt ételem, ami nyilván a 3. napon már nem igazán lesz friss. Eh...

Ezért a falatozz.hu visszaigazoló emailt vártam, ami most csak pár percet késett**, de addigra hívtam az ügyfélszolgálatot és ott mondták, hogy duplán ment el. Töröltetni nem akartam, mert akkorra már tuti elkezdték csinálni mind a két kaját, így csak gebasz lett volna nekik, papír digitális munka az ÜF-nek, nekem meg 7-30 nap, mire visszautalják a pénzt. :(

Olcsó rántott hús jött (egy adag kb. 13-15 nem apró, hanem normális, szinte fél szelet méretű rántott csirmell csík, amik így 65-75 dkg, nagy krumplival, két mártogatóssal 4200 Ft és elég 3-4 étkezésre (a husi), miközben egy kg rántott mell 9500, köret nélkül, pfff... Van itthon sali, pari, ubi, lilahagyma, csinálok chili vagy fokhagymaporos tejföl öntettel salátát mellé, így lesz "házi gyros" 3-4 napig, hasábburi nélkül. :)

* – Amúgy hihetetlen, de az MBH app-ban a webbank funkciók töredéke érhető csak el. Konkrétan semmire sem jó, azon kívül, hogy látod az egyenlegedet (mondjuk itt legalább a valósat és nem a webbank féle, még a zárolt tételek nélküli "már nincs is ennyim" összeget mutatja), cserébe nem tudod megnézni, hogy kik és mennyit zároltattak. Screenshot nincs, pedig én mindig mindent "fotózok", így tudom bizonyítani, hogy januárban eltűnt kb. 5000 forintom könyveletlenül, ami egy eurós utalás sürgősségi díja volt, mert akkor kiírta hogy "talán, körülbelül, esetleg ennyi lesz", de ez csak utaláskor fog kiderülni, majd később el is tűnt az összeg, viszont a könyvelés mindössze 2 db pár száz forintos kezelési/utalási díjat tüntetett fel.

Így bizony, ahogy @tilosapiros mondja. Itt Takarékbank volt és ráadásul 60-80 méterre, ami fontos, mert a férges fasz végrehajtó maffia az érdi szarházi otthonfőnökkel megpróbálta kiszedni alólunk a házat, ezért nem utaltathattam a rokiellátást bankszámlára, ugyanis ha inkasszózzák, akkor a pokolravaló kurvapecér bank szó nélkül levesz róla minden forintot, még a rokkantsági ellátásomat is, amit a végrehajtói letiltás miatt harmadoltak és a 33%-át egyenesen a végrehajtóhoz utalta minden hónapban a Magyar Államkincstár, aminek a határozata (illetve törvény szerint) a maradékból többet semmilyen okból nem vehet el a vh. Igen ám, de a szarfaszú, semmirekellő bank azzal védekezik, hogy ő neki nem kötelessége és nincs is joga firtatni meg ellenőrizni, hogy honnan és milyen jogcímen jött a pénz ezért inkább elkövet egy bűncselekményt/szabálysértést! Természetesen ha ezt a MÁK határozattal és kimutatásokkal megreklamálom, akkor 15-30 napon belül jováírják az összeget, de addig éljek esővízen és napfényen. Majd pár nap múlva eljátsszák a következő havi rokkantsági ellátásommal is. Nővérem been there, done that. Az összes (vezető pozícióban lévő) bankárt ki kéne miskárolni.

Na, szóval ezért kellett az a megoldás, hogy a postás hozza a "nyugdíjamat" kp-ben és én igény esetén befizetek kellő összeget a számlámra. Ha letiltják, akkor még mindig van valamennyi kp-m, amíg feloldatom. Rokkantként viszont nagyon korlátozottak (voltak) a lehetőségeim. Szomszéd város bankjai kizárva, mert sokszor vagyok olyan rosszul, hogy a fizikai fájdalmaktól hetekig, de olykor hónapokig nem tudom elhagyni a házat, nem hogy átvezessek oda. Így 2021-ben a község egyetlen bankja áldás volt, pláne, hogy szinte a szomszédomban van.

Aztán 2021-'22-ben elindult az akvizíció: Lölő bácsi addigra zsebre tette az MKB bankot, majd elkezdte bekebelezni a Budapest Bankot és Takarékbankot is, hogy az OTP után az ország második legnagyobb pénzintézeteként övé legyen a Magyar Bankholding Bank. Megkapta a gazdasági versenyhivatal (?) áldását és '23-ra a BB, majd a következő esztendőben a Takarék is beolvadt a gigabankba.

Ebben a szituban a Wise/Revolut mennyire járható? A Wise száz éve ad magyar számlaszámot, a nyugdíjat utaltathatod rá.

Mi az a munkásikon? Természetesen nem egy szentkép. Nem olyan ikon, ahol például a Megváltó, a Szűzanya vagy Szent Miklós helyett egy munkásforma ember képmása szerepel. Sokkal inkább olyan munkásábrázolás, amely tökéletesen magába sűríti a Munkás eszményi képét. Egy munkásikon úgy jeleníti meg a munkást, hogy az az érzésünk, hogy a Munkásra vonatkozó minden tudásunk, vágyunk, érzésünk és elképzelésünk képes ebben az egy műben formát ölteni. Tegyük azonban hozzá, hogy ikonná csak az tud válni, ami önmagában is sokrétű jelentéseket egyesít. Vannak ikonikus tájak vagy ilyen embertípusok, de nehéz lenne elképzelni ikonikus virágcsendéleteket vagy szobabelsőket.

A modern magyar művészet egyik nagy munkásikonját a 110 éve, június 9-én született Somogyi József (1916–1993) alkotta meg. Somogyi Aba-Novák Vilmos szabadiskolájában, majd a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Kezdetben állatszobraival vált ismertté, de első igazán jelentős alkotása az 1950 és 1953 között készült „Martinász” volt. A szobor történetét több interjúban és a Dunai Vasmű munkásainak írott levelében is fölelevenítette. Eredetileg Soroksárra tervezte a szobrot, amelynek modellje egy csepeli vasmunkás volt. A helyi vezetők azonban túl soványnak, szakadtnak találták a munkásfigurát, s nem is kívánták fölállítani a művet. Amikor 1953-ban Somogyi a IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon bemutatta szobrát, a kritika egyből felismerte a mű rendkívüli kvalitásait. Németh Lajos, az 1970-es, 1980-as évek iskolateremtő művészettörténésze már 1955-ben hosszasan elemezte Somogyi szobrát és addigi pályafutását, s éles szemmel vette észre, hogy Somogyi nem idealizál és nem formai sablonokból alkot, hanem „a valóságban magában látja meg a szépséget, a felemelő benső pátoszt...” Karmó Zoltán szobrászművész pedig 2016-ban így jellemezte a művet: „A szobor ma is nyilvánvaló művészi értéke és őszintesége messze felülemelte alkotóját az éra propagandisztikus, agitatív művészetpolitikai direktíváin, a hozzá nem értés szempontjain és elvárásain. A »Martinász« a művészi szuverenitást vindikálta akkor, amikor a hatalom kollektivizálta a személyiséget, kikezdte a jellemet, aktualizálta és egyfajta szolgáltatássá alacsonyította a művészetet.”

Somogyi József művét az 1958-as brüsszeli világkiállításon aranyéremmel jutalmazták, a nemzetközi közönség is megismerhette, s csak e sikerek után, 1960. április 4-én nyerte el helyét Dunaújvárosban, a Dunai Vasműhöz vezető Vasmű (akkoriban még Sztálin) úton. A Dunai Vasmű a szocialista nehézipar egyik presztízsberuházása volt, építését 1950-ben kezdték el, és 1954-ben kezdődött el benne az acélöntés. Az addigi Dunapenteléből 1951-ben Sztálinváros lett (s 1961-ig az is maradt). A sztálinizmus 1956 után véget ért, de a szocialista iparosítás nagy eszméje még évtizedekig tovább élt. A martinász szobrának legméltóbb helye valóban csak ebben a városban lehetett.

Somogyi Dunaújvárosban felállított, közel négyméteres alkotása, bármennyire is egy valóságos munkás modellje után készült, mégiscsak a Munkás eszményi alakját fogalmazta meg. Kopott, gyűrött ruhája, szakadt papucsa a művész realista látásmódjára vall. A figura testtartása azonban antik hősök és istenek szobrait idézi. A martinász felnyitott védőszemüvege koronaként ékesíti a fejét, csapolóvillája pedig mint egy uralkodói jelvény jelenik meg. A lendületesen jobb felé emelkedő talaj, az arra fellépő bal láb különös dinamikát kölcsönöz a műnek. Ez a hatalmi tekintélyt sugárzó testtartás egyszerre idézi föl a római imperátorok szobrait és a gonosz erőkön diadalmaskodó Szent Mihály arkangyal alakját is.

A martinász figuráját Somogyi tíz évvel később újra megmintázta. Az 1963-as, kisebb változat karcsúbb, törékenyebb, s nem annyira a munkás ereje és büszkesége érződik rajta, hanem a művész divatos, stilizáló szándéka, hogy igazi hús-vér munkás helyett inkább egy munkásruhába öltöztetett modern pálcikaembert formáljon.

Somogyi József: Martinász, 1953

bronz, 168 × 100 × 40 cm

Magyar Nemzeti Galéria

Négy páncélos és a kutya (kb. 8 éves voltam, mikor láttam, igen Y vagyok ( nem genY).

Lolka és Bolka (Lolek i Bolek.)

Aztán jöhetnek a Vasember, stb. (nem az amire Te gondolsz.)

A Franciák ki vannak tíltva.

nekem nem kellett külső korrepetálás. a nagyszüleimnek és a szüleimnek az egyetlen apai nagyapám kivételével, aki villamosmérnökként tanított egyetemen, a többinek volt tanár szakos diplomája is.

a családunkban volt, van, továbbadtam és az összes gyerekem így tett, vagy így fog tenni: a miért korszak kezelése. a szülők általában hajlamosak fellélegezni a végén. nem így nálunk. ilyenkor még csak nagyon lassan kezdve az ember elkezdi kérdezni a gyerekét, hogy miért. ha jól csinálják, akkor ez a beetetés és rászokik a gondolkodásra. a lányom miatt nyolcévesen nekiálltam anya egyetemi jegyzetei közül a pedagógiát és a gyermekpszichológiát olvasni, mellé a spockot (alig múltam 4, amikor már tudtam olvasni, ez négy és fél éves koromra stabilizálódott. a szüleim és a nagymamám alig győzték hordani az olvasnivalót). mire iskolás lettem, már tudtam egyedül tanulni. nézték, hogy hol tartok. ezek szerint négy éve előnyöm volt. ismerem a gyermekpszichológia véleményét. mire iskolás lett a lány, addigra ő is négy év előnyt tudott felmutatni. a tehetséggondozással problémák voltak. mivel a gyerek pont olyan lett mint én, csak kicsiben és lányban, a szüleim és a nagyszüleim tökéletesen elfogadták, így lettek neki nagyszülei és dédszülei, akiket kérdezhetett. négy és fél éves korában beirattam a gyerekkönyvtárba. hatévesen geometriát akart tanulni. addig nem tetszettek neki a könyvek, míg végül apa a hajósból tanítgatta, amit élvezett és ugyan az ő sebességével de egészen jól elsajátította az alapokat és kicsit tovább is.

ez a 12 év, amit emlegetnek, ez bizony nem új dolog. az ótestmentumban érdemes keresni. a halacha (a zsidó törvények) szerint a lányok 12 éves korukban lesznek bat micva (a parancsolat lánya), a fiúk pedig 13 éves korukra lesznek bar micvo (a parancsolat fia). ekkor múlik el a gyermekkor. gyakorlatilag ez a fiatalkorúság határa.

ugyanazt többször tanulni. a cikk szerzőjével ellentétben ezzel nekem semmi bajom sincs. azzal esetleg lehetne, hogy hogyan. egyetemen is újra fogják tanítani. ha pedig valaki még tovább specializálódik, akkor megint.

azt gondolom, hogy érdemes lenne most felismerni azt, hogy az alapvető kérdést kellene nagyon gyorsan tisztázni: mit kell tudnia egy tanárnak.

hajdan tanítottam felnőtteket. némelyik képzés három évig tartott. az elején tisztáztam a hallgatókkal, hogy most nem elméleti hegedűművészetet fogunk tanulni. az egész végén diplomamunkát fognak írni és én leszek a konzulensük. itt tanulva lesz. és lett.

azt a felzárkóztatást oly sok mindenre lehet érteni.

kaptam új céges laptopot.

nincs pöcökegér.

a home az f12-n van, úgyhogy fn-nel hozható elő. ??????!?

a printscreen a shiften van. ??!?

ahol a korábbi gépen a del volt, ott most a power van. 🫠

van kibaszott dedikált copilot gomb, ami semmire nem jó. 😩

cserébe nincs jobb ctrl.

Digitális miniszter felvette a minisztérium céges laptopot.

pár héttel ezelőtt a vezetőim megkérdezték a véleményem, hogy hogy kellene egy problémát megoldani, elmondtam. aztán pár nap múlva jöttek, hogy ők kitaláltak mást, és úgy fogjuk megoldani. akkor jeleztem, hogy az amit ők találtak ki, az szerintem bonyolultabb és problémásabb megoldás.nos,az (emúlt) héten megérkezett a probléma megoldásának a határideje, a hét második felén meg is kerestek, hogy két napja nem boldogulnak azzal a megoldással amit ők találtak ki, nem lehetne-e hogy megoldom nekik azzal amit én találtam ki, és hogy mikorra lennék kész. gondolkodtam, kitaláltam, hogy kb. mennyi idő lenne, beszoroztam kettő és féllel (mert ugye most már azt is rendbe kell tenni amit közben ők megmódosítottak az egész projekten). mondták oké, csak legyen kész.

nos de miért is ez a hosszú felvezető? mert a megoldásom ugyan semennyire nem igalmas, de legalább kurva unalmas és monyákolós, amit ki lehetett volna hagyni ha eleve az én megoldásommal kezdünk. na de ennek következményeképp már pénteken bottal sem volt kedvem piszkálni az egész projektet, nem győztem minden mással elterelni a figyelmem, mert hánytam az egésztől, emiatt pénteken nem is voltam túl produktív, ennek ellenére az egész napomat ráírtam erre a fenti probléma megoldására.

de lesz lényeg is? igen, most következik! merthogy tegnapról mára virradóra azt alámmodtam, hogy lebuktam a munkahelyen és ki lett mondva, hogy imposztor vagyok, mert hiába dolgozok hatékonyabban mint a többiek, ennek ellenére sokkal kevesebb időt töltök valódi munkával mint ők.

most nem tudom mit kezdjek ezzel az álommal...