hát én ezt elolvastam. abszolút outsider lettem. de mivel magam is a magyar iskolarendszerben nevelkedtem, sőt a fogadott, akkor kétéves lányom, akire nyolcéves koromtól kezdve vigyáztam, aki végül az apjává fogadott, így apaként is vannak pedagógiai tapasztalataim.
nekem nem kellett külső korrepetálás. a nagyszüleimnek és a szüleimnek az egyetlen apai nagyapám kivételével, aki villamosmérnökként tanított egyetemen, a többinek volt tanár szakos diplomája is.
a családunkban volt, van, továbbadtam és az összes gyerekem így tett, vagy így fog tenni: a miért korszak kezelése. a szülők általában hajlamosak fellélegezni a végén. nem így nálunk. ilyenkor még csak nagyon lassan kezdve az ember elkezdi kérdezni a gyerekét, hogy miért. ha jól csinálják, akkor ez a beetetés és rászokik a gondolkodásra. a lányom miatt nyolcévesen nekiálltam anya egyetemi jegyzetei közül a pedagógiát és a gyermekpszichológiát olvasni, mellé a spockot (alig múltam 4, amikor már tudtam olvasni, ez négy és fél éves koromra stabilizálódott. a szüleim és a nagymamám alig győzték hordani az olvasnivalót). mire iskolás lettem, már tudtam egyedül tanulni. nézték, hogy hol tartok. ezek szerint négy éve előnyöm volt. ismerem a gyermekpszichológia véleményét. mire iskolás lett a lány, addigra ő is négy év előnyt tudott felmutatni. a tehetséggondozással problémák voltak. mivel a gyerek pont olyan lett mint én, csak kicsiben és lányban, a szüleim és a nagyszüleim tökéletesen elfogadták, így lettek neki nagyszülei és dédszülei, akiket kérdezhetett. négy és fél éves korában beirattam a gyerekkönyvtárba. hatévesen geometriát akart tanulni. addig nem tetszettek neki a könyvek, míg végül apa a hajósból tanítgatta, amit élvezett és ugyan az ő sebességével de egészen jól elsajátította az alapokat és kicsit tovább is.
ez a 12 év, amit emlegetnek, ez bizony nem új dolog. az ótestmentumban érdemes keresni. a halacha (a zsidó törvények) szerint a lányok 12 éves korukban lesznek bat micva (a parancsolat lánya), a fiúk pedig 13 éves korukra lesznek bar micvo (a parancsolat fia). ekkor múlik el a gyermekkor. gyakorlatilag ez a fiatalkorúság határa.
ugyanazt többször tanulni. a cikk szerzőjével ellentétben ezzel nekem semmi bajom sincs. azzal esetleg lehetne, hogy hogyan. egyetemen is újra fogják tanítani. ha pedig valaki még tovább specializálódik, akkor megint.
azt gondolom, hogy érdemes lenne most felismerni azt, hogy az alapvető kérdést kellene nagyon gyorsan tisztázni: mit kell tudnia egy tanárnak.
hajdan tanítottam felnőtteket. némelyik képzés három évig tartott. az elején tisztáztam a hallgatókkal, hogy most nem elméleti hegedűművészetet fogunk tanulni. az egész végén diplomamunkát fognak írni és én leszek a konzulensük. itt tanulva lesz. és lett.
azt a felzárkóztatást oly sok mindenre lehet érteni.
a másik két, immár teljesen saját gyártmányú gyerekeinkkel is ugyanezt csináltuk végig. négyévesen már azok is olvasni akartak. nekik rajtunk kívül ott volt a négy nagyszülő, akiktől szintén tudtak ez-azt felszedni. velük is voltak tehetséggondozási problémáink, mert akik csinálták, nem értették, hogy pontosan mit is jelent az a koraérettség és milyen drive-ok dolgoznak a gyerekekben. addig nem láttak ennyire ilyet.
