kgyst

Négy páncélos és a kutya (kb. 8 éves voltam, mikor láttam, igen Y vagyok ( nem genY).

Lolka és Bolka (Lolek i Bolek.)

Aztán jöhetnek a Vasember, stb. (nem az amire Te gondolsz.)

A Franciák ki vannak tíltva.

nekem nem kellett külső korrepetálás. a nagyszüleimnek és a szüleimnek az egyetlen apai nagyapám kivételével, aki villamosmérnökként tanított egyetemen, a többinek volt tanár szakos diplomája is.

a családunkban volt, van, továbbadtam és az összes gyerekem így tett, vagy így fog tenni: a miért korszak kezelése. a szülők általában hajlamosak fellélegezni a végén. nem így nálunk. ilyenkor még csak nagyon lassan kezdve az ember elkezdi kérdezni a gyerekét, hogy miért. ha jól csinálják, akkor ez a beetetés és rászokik a gondolkodásra. a lányom miatt nyolcévesen nekiálltam anya egyetemi jegyzetei közül a pedagógiát és a gyermekpszichológiát olvasni, mellé a spockot (alig múltam 4, amikor már tudtam olvasni, ez négy és fél éves koromra stabilizálódott. a szüleim és a nagymamám alig győzték hordani az olvasnivalót). mire iskolás lettem, már tudtam egyedül tanulni. nézték, hogy hol tartok. ezek szerint négy éve előnyöm volt. ismerem a gyermekpszichológia véleményét. mire iskolás lett a lány, addigra ő is négy év előnyt tudott felmutatni. a tehetséggondozással problémák voltak. mivel a gyerek pont olyan lett mint én, csak kicsiben és lányban, a szüleim és a nagyszüleim tökéletesen elfogadták, így lettek neki nagyszülei és dédszülei, akiket kérdezhetett. négy és fél éves korában beirattam a gyerekkönyvtárba. hatévesen geometriát akart tanulni. addig nem tetszettek neki a könyvek, míg végül apa a hajósból tanítgatta, amit élvezett és ugyan az ő sebességével de egészen jól elsajátította az alapokat és kicsit tovább is.

ez a 12 év, amit emlegetnek, ez bizony nem új dolog. az ótestmentumban érdemes keresni. a halacha (a zsidó törvények) szerint a lányok 12 éves korukban lesznek bat micva (a parancsolat lánya), a fiúk pedig 13 éves korukra lesznek bar micvo (a parancsolat fia). ekkor múlik el a gyermekkor. gyakorlatilag ez a fiatalkorúság határa.

ugyanazt többször tanulni. a cikk szerzőjével ellentétben ezzel nekem semmi bajom sincs. azzal esetleg lehetne, hogy hogyan. egyetemen is újra fogják tanítani. ha pedig valaki még tovább specializálódik, akkor megint.

azt gondolom, hogy érdemes lenne most felismerni azt, hogy az alapvető kérdést kellene nagyon gyorsan tisztázni: mit kell tudnia egy tanárnak.

hajdan tanítottam felnőtteket. némelyik képzés három évig tartott. az elején tisztáztam a hallgatókkal, hogy most nem elméleti hegedűművészetet fogunk tanulni. az egész végén diplomamunkát fognak írni és én leszek a konzulensük. itt tanulva lesz. és lett.

azt a felzárkóztatást oly sok mindenre lehet érteni.

kaptam új céges laptopot.

nincs pöcökegér.

a home az f12-n van, úgyhogy fn-nel hozható elő. ??????!?

a printscreen a shiften van. ??!?

ahol a korábbi gépen a del volt, ott most a power van. 🫠

van kibaszott dedikált copilot gomb, ami semmire nem jó. 😩

cserébe nincs jobb ctrl.

Digitális miniszter felvette a minisztérium céges laptopot.

pár héttel ezelőtt a vezetőim megkérdezték a véleményem, hogy hogy kellene egy problémát megoldani, elmondtam. aztán pár nap múlva jöttek, hogy ők kitaláltak mást, és úgy fogjuk megoldani. akkor jeleztem, hogy az amit ők találtak ki, az szerintem bonyolultabb és problémásabb megoldás.nos,az (emúlt) héten megérkezett a probléma megoldásának a határideje, a hét második felén meg is kerestek, hogy két napja nem boldogulnak azzal a megoldással amit ők találtak ki, nem lehetne-e hogy megoldom nekik azzal amit én találtam ki, és hogy mikorra lennék kész. gondolkodtam, kitaláltam, hogy kb. mennyi idő lenne, beszoroztam kettő és féllel (mert ugye most már azt is rendbe kell tenni amit közben ők megmódosítottak az egész projekten). mondták oké, csak legyen kész.

nos de miért is ez a hosszú felvezető? mert a megoldásom ugyan semennyire nem igalmas, de legalább kurva unalmas és monyákolós, amit ki lehetett volna hagyni ha eleve az én megoldásommal kezdünk. na de ennek következményeképp már pénteken bottal sem volt kedvem piszkálni az egész projektet, nem győztem minden mással elterelni a figyelmem, mert hánytam az egésztől, emiatt pénteken nem is voltam túl produktív, ennek ellenére az egész napomat ráírtam erre a fenti probléma megoldására.

de lesz lényeg is? igen, most következik! merthogy tegnapról mára virradóra azt alámmodtam, hogy lebuktam a munkahelyen és ki lett mondva, hogy imposztor vagyok, mert hiába dolgozok hatékonyabban mint a többiek, ennek ellenére sokkal kevesebb időt töltök valódi munkával mint ők.

most nem tudom mit kezdjek ezzel az álommal...

megbízható, jó arban dolgozó szerelőt ismer valaki?

:(

eltomitettem a lefolyoját, az osszes ismert marka tisztitófolyadekja jart mar benne, kikapartuk-szetszedtuk, amennyire tudtuk, de nem megy le a viz belole :(

Az éles gyakorlat előtt a résztvevők úgynevezett száraz gyakorlást végeztek, majd a dobóállásban éles kézigránátot kaptak. A szabályok szerint a dobónak a biztosítószeget ki kellett húznia, miközben végig szorítania kellett a biztosítókart. A robbanás csak akkor indul el, amikor a kart elengedik, és a gránátot eldobják. A sérült nő elsőre nem tudta kihúzni a biztosítószeget, majd amikor ez sikerült, akaratlanul túlzottan elengedte a biztosítókart, így a gránát működésbe lépett még azelőtt, hogy eldobhatta volna.

"egyszer sem érte el az előírt minimum 30 méteres dobótávolságot. Ennek ellenére megfelelt minősítést kapott"

kultúra-design-branding, kicsi szépmű, kicsi kortárs, iparművészet-kortars formatervezés tengelyen, valamint for– és non-profit, kicsi-nagy, minden megy, jó sokat tudok ezek tengelyén dumálni

küldöm cv-m, és a jó kiállásom

csak legyen már egy jópofa állásom!

Ajjajj, lesz itt baj!