Tegnap hallottam a szomszéd néni egyik unokáját panaszkodni, hogy ottalvós táborba kell mennie és nagyon fél, mert nem ismer senkit. Az egyik távolabbi kolléga is mondta, hogy a gyerek nagyon fél ismeretlenekkel ottalvós táborba menni, pedig ő tudja hogy jól fogja érezni magát.
És tudom, hogy kívülről dumálok bele, mert nem vagyok szülő, de miért? Mi a cél? Ha saját magát a többség nem küldené olyan nyaralásra ahol kilenc ismeretlennel alszik egy hálóteremben, akkor a tiltakozó gyereket miért? Az más kérdés, ha a gyerek akar menni. Tudom, hogy sokan a felnőttek közül is élvezik ezt pl. hostel vagy zarándokszállás El Camino-n, de valahogy itt társadalmilag elfogadottabb, ha felnőttként nem így akarok nyaralni.
Engem is akartak tök ismeretlenekkel ottalvós táborba küldeni gyerekként, de nagyon tiltakoztam, így hagyták az egészet, nehogy pénzkidobás legyen. És semmilyen hátrányom nem származott belőle. Egyetemistaként lelkesen mentem Erasmusra, úgy hogy nem ismertem senkit, nem beszéltem az ország nyelvét, és az angolom se volt túl jó. (Azért is mentem, hogy fejlesszem.) Szóval nem ezen múlik, hogy valaki később bele mer e vágni új dolgokba és fél e az ismeretlen szituációktól.
annak idején én voltam ilyen ottalvós táborba küldve, és végtelenül utáltam az egészet az elejétől a végéig.
szerintem olyan ez, hogy ha a szülő odafigyel a gyerekére, akkor egy idő után megtanulja megkülönböztetni azt, amikor izgul, hogy milyen lesz, de aztán amint feloldódik, jól érezheti magát, attól, amikor tényleg fél, és nem érdemes erőltetni. ha rendes akarok lenni az OP postjában emlegetett szülőkkel, akkor azt mondom, hogy ezek azok a dolgok, amiket a szülő, ha figyel, jobban érezhet, mint valaki, aki nem folyamatosan a gyerek körül van, és remélem, hogy tényleg ez a magyarázat itt is, nem a nyers beleszarás
Én nagyon szorongó gyerek voltam, az ottalvás különösen zavart (még nagyapámmal meg az élettársával sem tudtam elmenni nyaralni), de a napközis táboroktól is rettegtem. Ezen a szorongáson nem segített volna, ha rám erőltetik a szüleim a tábort, szerencsére nem is tették (jó gyerekpszichológus meg nem volt elérhető arrafelé, pedig az segített volna valszeg).
Viszont simán lehetnek olyan körülmények, amikor egyszerűen a gyerek elhelyezését a nyári szünetben nem tudják máshogy megoldani a szülők, minthogy elküldik táborozni.
