nem éltek még elég régen. anno idején úgy volt, hogy cipzárszerűen léptünk fel, első ember jobbra, a kövi balra, és így tovább. gyorsabb volt az egész tömegmozgás, sőt ki volt írva, hogy kapaszkodj és állj nyugton a picsába ember, 2 percet te is kibírsz rohanás nélkül, ha nem, indulj korábban bzmg. mondjuk nem így fogalmaztak az is igaz. a mozgólépcsőn nem fér el még egy sáv, a lépcsőmagasság is veszélyes már eleve. mindenkinek össze kell kucorogni, hogy egy rohanós ha jön, elférjen. rengeteg cirkuszom volt már abból, hogy rohan a hülye, és én vagyok olyan önző hogy kikérem magamnak és rohadna meg, hogy engem is elsodor, rálép a lábamra, hátbavág, eltipor, földreránt, megszaggatja a ruhámat mert egy kurva percig nem fér az idejébe, hogy nyugton álljon mint egy normális ember
néha szólok egy ilyen majomnak, hogy ott az álló mozgólépcső az van a besózott hősöknek, de felkapják a vizet, nem is értem miért
egy néni volt még aki nagyon emlékezetes, felmálházva igyekezett kurvára valahonnan valahova és sodort el nagy bőszen, és amikor mondtam hogy tessék már megállni és kapaszkodni szépen, olyan cirkalmas szitkokat szórt rám hogy csak lestünk. és akkor megjegyeztem nagyon bölcsen, hogy vigyázz néni vigyázz, mert az átok visszaszáll, csak pofázott tovább. aztán a végén esett egy kurvanagyot, mert lépett volna akkor is, amikor már kisimultak a lépcsők, mink akik nem estünk át rajta nem győztük összeszedni valahogy