Az egyhetes szabim végén most jutottam el odáig, hogy ma délután esetleg pihenhetnék.
Hétfőn maszek melómat intéztem a Nyakasban, elvitte az egész napom, sok mindent kellett csinálni.
Kedden anyámat vittem fogorvoshoz, plusz a kertben szőlő zöldmunka, kötözés, növények locsolás@ és egyéb tennivalók a ház körül.
Szerda fűnyírás plusz csemperagasztóval visszaragasztottam a leesett kődekorokat a lépcső oldalán.
Csütörtökön hazajöttem, a lakásomat ganéztam, már arra is ráfért.
Péntek délelőtt a sötétítőt felszereltem az ablakra, hogy ne süssön be a nap, főztem, aztán kész vagyok mára. De mindjárt indulok megint anyámhoz, mert
Szombaton bevásárlás, aztán a sírunkat rakom rendbe, megígértek anyámnak, hogy lemosom a sírt és lekavicsozom a környéket. Szerintem ő soha nem fogja látni már, nem nagyon tud már kimenni, de ha megígértem, megcsinálom.
Vasárnap megint itthon. Egy polcot fogok felszerelni, azt már látom előre, de akár lazíthatok is, ha nem jön közbe semmi. Lehet, grillezek valamit, mint szabadidős tevékenység.
Na mindegy, majd hétfőn végre megyek melóba, ott a számítógép előtt kipihenhetem magam, mégiscsak ülőmunka.
Csodálom azokat, akiknek van idejük bármire. Bár lehet, hogy ha nem tök egyedül élnék, könnyebb lenne egy teamben szervezve élni az életet.