Szerintem ez kibaszottul kurvára nem vicces. Nem vicces, hogy élem a magam kis megszokott életét és a testem egyszer csak úgy dönt, hogy akkor mostantól kezdve lassan megszűnök nőnek lenni. Nem vicces, hogy vannak napok, hetek, amikor azon filózok, hogy terhes vagyok-e, rákos vagy csak random késik a menstruációm. Nem vicces, hogy a 44 éves tesóm 2 hónapja vérátömlesztést kapott, mert neki meg nem múlt el a vérzése, Nem vicces, hogy bármikor lever a víz vagy elkezdek fázni, akár valami fontos dolog közepette vagy éjjel az ágyban fekve. Nem vicces, hogy a hangulatom ingadozásához képest az időjáráshoz atomórát lehetne állítani, mert annyival kiszámíthatóbb. Nem vicces, hogy random sírva fakadok. Nem vicces megélni, hogy a brainfog miatt magam korábbi árnyéka vagyok néhanapján a munkahelyemen. Nem vicces, hogy odalenn olyan lesz az ember, mint a sivatag és hirtelen értelmet nyer a reszelés kifejezés. Nem vicces, hogy míg korábban a libidója rendben volt, most még egyedül is képtelen az orgazmusra és minden hidegen hagyja, amitől korábban három másodperc alatt nedves lett. Nem vicces, hogy ugyanúgy telnek a napjaim, mint eddig, mégis hullafáradt és levert leszek estére. Nem vicces, hogy ugyanúgy edzek, mint egy fiatalabb és mégsem látok változást vagy éppen ugyanúgy eszem, mint eddig és hízni kezdek. Nem vicces, hogy hullik a hajam és a menstruációm hol vérfürdő, hol 3 csepp. Nem vicces, hogy az ember random szorongani kezd, nem vicces, amikor a kivizsgáláson azt mondja az orvosnő (!), hogy “jól jegyezze meg ezt a pillanatot, innentől már csak rosszabb lesz”.
Nekem csak egyetlen egy tünetem volt eddig, arra ébredtem, hogy kiugrik a szívem a mellkasomból és azt hittem felrobban. A szívösszehúzódások kb így rángatták a bordakosaram, láttam, ahogyan együtt mozog az egész mellkasom a szívemmel, minden összehúzódást a torkomban is éreztem, de ez “nem komoly, nem jelent egészségügyi kockázatot”. Azóta volt többször is, mélyeket lélegezve hamarabb elmúlik.
Az sem sem vicces, hogy mekkora idő, pénz és energiaráfordítást és mentális terhelést jelent ugyanúgy élni, mint előtte, orvosi kezelést kapni, megtanulni ezzel élni, tanulni róla és közben nem beszélni róla, mintha mi sem történt volna. Felháborító és igazságtalan, kibaszott “ez a élet rendje, szokd meg, nincs más” feeling.
Mondanám, hogy a kurva anyádat kedves pajjorimre, de nem mondom, mert valószínüleg ő is ugyanúgy csendben végigszenvedte az egészet és te semmit észre sem vettél belőle, mert erről nem szokás beszélni, régebben még nagyobb társadalmi tabu volt. Itt fenn valszeg a tünetek felét nem soroltam fel, ezek csak amik a baráti körben előfordultak mostanában. De ti csak annyit láttok, hogy bajsza nő az embernek. Ti, férfiak, egy hetet nem bírnátok ki ebből, kibaszott szuperhősök vagyunk hozzátok képest. Szóval a menopauzával kapcsolatban please SHUT THE FUCK UP, mert még csak fogalmad sem lehet min megyünk keresztül.
