Megleckéztetett egy magyar autós
Hosszú idő után tegnap magyar autópályára sodort az élet, és meglepő dologgal szembesültem: a mögöttem jövő autós közvetlenül mögém érve heves villogásba kezdett, ide-oda mozgott, és egy méternyi közelségbe jött hozzám, csak mert nem ugrottam be az előttem következő kamionsor mögé, hogy őt elengedjem, sőt, a kamionok közötti kis szünetekbe sem, hanem csak a kamionsor után tértem ki előle. Annál inkább furcsa volt a viselkedése, mert most két napot Németországban utaztunk, ahol ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy az autósok 200 feletti sebességről is szépen lefékeznek, és türelmesen, villogás és agresszió nélkül végigvárják, amíg az előzés lezajlik.
De a történet itt nem ért véget. A magyar rendszámú autó megvárta, míg a mögötte jövő autók mind elmennek, majd beállt elém, és a következő kamionnál lelassított annak sebességére, így blokkolva a kétsávos utat és feltartva engem is több percen keresztül. Sokszáz kilométer utazás után mindenféle felindulás nélkül egész őszintén rácsodálkoztam a jelenségre. Igen, lehet, hogy kedves lett volna beszorulnom kicsit a kaminok mögé, csak hogy őt ne tartsam fel. De ezt a viselkedést tényleg komolyan gondolja? Óvodásként kell megleckéztetnie a másikat, csak mert kicsit le kellett lassítania? Valami olyan mély dolog marja a lelkét, hogy így tud elégtételt venni rajta?
Szerencsére ez egyetlen különösen viselkedő autós volt a hosszú út alatt, és az egész nem fontos. Mégis, mivel az autónkon svájci rendszám van, önkéntelenül eszembe jut a párhuzam azzal, ahogy a magyarok viselkedését, és a magyar politikát külföldön észlelik. Szeretnék hinni benne, hogy kevés hasonló eset fordul elő, és hogy tudunk mi, magyarok is kulturáltan és barátságosan viselkedni még akkor is, ha nem megy minden úgy, ahogy éppen szeretnénk.
Családi utazás volt Németország felé, még mikor kettő volt belőlük. Ahogy áthajtottunk osztrák területre, azonnal lehetett látni a különbséget a két vezetési kultúra között.
Például amikor egy kereszteződésnél mindenki a zöldre várt, és végül váltott a lámpa, nem egyenként kezdtek indulni az autók, megvárva, hogy az előtte álló észbe kapjon, hanem valahogy az egész sor egyszerre indult, számítva arra, hogy az előtte álló is indulni fog.
Vagy az autópálya használat. Ott amikor látták, hogy valaki gurul befelé a felhajtó sávon, az autósok balra húzódtak, hogy az érkező puhán be tudjon csorogni a pályára, felgyorsulva a többiek sebességére. Nálunk odahaza a besorolni igyekvőknek néha meg is kellett állniuk, mert nem hogy nem hagytak nekik helyet, néha még rá is dudáltak, nehogy besoroljon eléjük véletlenül.
Ez jó rég volt. Remélem, azóta ez változott valamicskét.
