Csutortokon toltam egy turat a Kali-medenceben
eletem elso egyedul gravelezese ismeretlen tajakon. Amikor Balatonhenyenel elindultam az erdobe, eszembe jutott szolni baratkaimnak, hogy figyeljenek a lokatoron, es ha feloraja nem mozdulok a semmi kozepen, hivjanak, ha nem reagalok, hivjak a mentoegyseget. Egyikuk ugy reagalt, hogy pont neztelek. Es akkor en ugy megnyugodtam, hogy akkor is vigyaz ram valaki, ha nem jelzem orult programom. Mazlira csak egy kis esest produkaltam a megkemenyedett saras nyomvalyukban, aminek felso reteget jol csuszo homokos porreteg fedte. Mivel tudtam, hogy ebbol eses lesz, kicsatoltam, dobtam el a kormanyt es probaltam kimozogni. Igy is odautottam megint a jobb terdem, meg a jobb konyokot es tenyeret. Erdekes, pont elotte valo nap hallgattam egy podcastet, amiben arrol beszeltek, hogy a profi kerekparosok kozott keszult felmeres szerint, a jobb oldali serulesek a dominansak. Koszi bazmeg. Szerencsere nem volt veszes a szitu, kimasztam az erdobol siman utana is. Sot, haza is tudtam tekerni. Szuper helyeken jartam, ezt a gravel dolgot jo, hogy kitalaltak.
