Most olvasok egy nárcisztikus szülők gyerekeinek szóló könyvet, egyébként egész jó, majd írok róla később többet. Most tartok ott, hogy a nárcisztikus szülők sokszor bagatellizálják a történéseket vagy gázlángoznak, hogy úgy tűnjön ők semmit se csináltak rosszul. És eszembe jutott, hogy mikor megpróbáltam velük beszélni arról, hogy pl. túl fiatal koromban bízták rám a húgomat akkor apám üvöltözött velem, hogy normális gyereknek bezzeg ment volna. Anyu meg bánatos szemmel sóhajtozott, hogy minek hozok fel olyat ami régen volt, és hogy ebből a történetből is csak az jön le, hogy mennyire nem volt bennem felelősségérzet régebben se. Aztán amikor 30-on túl, már rég különköltöztem, és próbáltam beszélni csak anyuval, akkor azt mondta hogy rosszul emlékszem, túlzok, torzitok ők sose hagytak volna magamra egy hétig a húgommal úgy hogy még csak ötödikes voltam. És hogy ő erről nem tárgyal velem, mert hazudós vagyok.
És rájöttem, hogy tényleg nem stimmel az idővonal, ötödikes koromban mással voltak elfoglalva, ezért nem lett volna idejük nélkülünk külföldön pihenni és egyedül hagyni minket. De számít hogy valószínűleg lehettem már 12 vagy 13, amikor ezt tényleg megtették többször is? Biztos, hogy nem voltam még 14, mert 14 évesen már jártam ambulánsan a gyermekpszichátriára és ott megmondta a kezelőorvosom a szüleimnek, hogy ne hagyjanak magukra két kiskorút napokra, szervezzenek valami rokont, hogy vigyázzon ránk, plusz fel volt háborodva, hogy ez korábban rendszeresen megtörtént.
Szóval ha azt vesszük, hogy mittomén én 13 voltam és a húgom meg 9, akkor se lett volna szabad lelépniük egy hétre külföldre úgy se, hogy hagytak nekünk költőpénzt és azt mondták, ha nagy baj van kérhetünk segítséget a szomszédoktól.
Szóval nem tudom hány éves voltam, lehet hogy nem 11, de arra emlékszem, hogy a húgom beteg volt és magas hóban gyalogoltam át éjszaka a nem is túl közel lakó szomszédokhoz, hogy adjanak lázcsillapítót, mert a szüleink arra se voltak képesek, hogy odakészítsenek egy doboz algopyrint mielőtt lelépnek nélkülünk síelni. És hogy még nem menstruálhattam túl régóta, gyakorlatlan voltam benne és épp nagyon görcsölt a hasam és ijedt voltam és a húgomat kértem meg, hogy menjen le a boltba betétet venni és utána ahelyett hogy hálás lettem volna neki, csak leszidtam, hogy átlátszó zacskóban hozta haza a betétet és most mit gondolhatnak rólunk az emberek. Emlékeim szerint itt a húgom nagyon kicsi volt, akármit állítson anyám, 8 évesnek tippelném.
És az az eset biztos hogy ötödik után volt, mert emlékszem a húgom elsős jutalomkönyvére amit frissen kapott és hozta magával, mikor kettesben mentünk le a Balatonra. Igazából ez így még lehetett volna oké, mert anyánk feltett a vonatra a nagynénk levett róla. De olyan emlékeim vannak erről hogy nagyon pánikba estem mikor jött a kalauz, mert sikerült a sporttáska mélyére pakolnom a jegyeinket, aztán később meg a nagynéném leszidta a kishúgomat hogy miért olyan hülye hogy csak egy hosszúnadrágot hozott. Szóval itt nem az egyedül utazás volt a gond, hanem, hogy senki se nézte hogy mit és hogy pakolunk, illetve hogy én is még neccesen voltam arra alkalmas hogy egyedül bepakoljak, de azt még kevésbé lehetett tőlem elvárni, hogy egy 7 évest is ellenőrizzek, hogy ne csak plüssállatokat hozzon.
Egyébként meg egy szerető szülő erre az egészre nem úgy reagálna, hogy rosszul emlékszem és hazudós vagyok és túlérzékeny, hanem úgy hogy sajnálja, és nem tudta, hogy ez nekem ennyire ijesztő volt.
ellievsbear
discoholicmusic
dailybridgerton
gummygunk
blakekathryn
2087
pixelskylines
izzy806
