Untitled

Voltam olyan hülye és megkérdeztem tőle, hogy így diploma nélkül harminciksz évesen mennyi a bruttója, csak így legyen viszonyítási alapom, mert én 2028-ban számíthatok arra, hogy a következő bérsávba lépek.

-Jónapot, mimi vagyok, nem jó ételt hoztak ki, kérem vagy cseréljék ki fél órán belül, vagy térítsék vissza az összeget.

-Nem tudjuk kicserélni fél órán belül asszonyom, de egyék meg és a különbözetet visszatérítjük.

-Nem. Rendeltem egy ételt, kifizettem, nem kaptam meg. Kérem a teljes összeg visszatérítését.

-Jó, akkor holnap tegye ki, a futár majd visszahozza és akkor a teljes összeget térítjük.

-Mert mit csinálnak? Odaadják másnak?

-Nem, kidobjuk.

-Rendben. Akkor ehelyett itt hagyják, és szépen visszafizetik a teljes összeget amit a másik ételre kifizettem. Viszonthallásra.

-Viszonthallásra.

....és visszatérítették!

Július 1 be like:

mikor apuka bejelentette, hogy kicsekkol, megkértem anyukámat, hogy segítsen be 2 hetente és apuka helyett vigye ő a gyereket. Ez egy bruttó 48 perces program neki, csak lerakja a kölyköt és mehet is tovább, én megyek érte. Igent mondott.

December óta a 12 alkalomból 3x sikerült megugrania. 4 alkalmat előre lemondott, 5-öt az utolsó pillanatban.

Ma is ha nem hívom fel, hogy viszi-e holnap a kölyköt, nem is szólt volna, hogy nem.

Már majdnem elindult bennem a düh, de eszembe jutott, hogy legutóbb mikor a fiúmnak panaszkodtam, hogy milyen kurva igazságtalan, hogy minket kvázi nagyanyámék neveltek fel (mert anyám állandóan lepasszolt minket, mindig fontosabb dolga akadt), most meg, hogy ő a nagyi és tőle várnám a segítséget mindent kitalál, hogy ne kelljen unokázni... szóval a fiúm azt találta mondani, hogy valójában anyukám semmit nem változott, korábban sem akart a gyerekeivel lenni, most meg az unokáival nem akar, teljesen konzekvensen éli az életét.

És tényleg baszki.

(Nagy)anyák gyöngye.