Ezt nem akartam a hosszĂș Ă©s fontos Lannert Judit interjĂș alĂĄ offolni de eszembe jutott. Amikor Ă©n kezdtem az iskolĂĄt 1993-ban akkor elsĆben mĂ©g nem kellett 20 percnĂ©l tovĂĄbb az iskolapadban ĂŒlni. TanĂłra közepĂ©n kimentĂŒnk a zsibongĂłba Ă©s volt valami tanĂtĂł nĂ©ni ĂĄltal vezetett jĂĄtĂ©k, körtĂĄnc Ă©nekkel vagy utolsĂł pĂĄr elĆre fuss vagy hasonlĂł kb. 5-10 percig, aztĂĄn visszamentĂŒnk Ă©s folytattuk a tanulĂĄst. Ăs eleinte nem a fĂŒzetben gyakoroltuk a betĂŒket, hanem ĂșjsĂĄgpapĂron postaironnal. Teljesen ĂĄtlag ĂĄltsuli volt, a szĂŒleim azĂ©rt Ărattak be oda, mert az utca vĂ©gĂ©n volt. SzĂłval tĂĄmogatom hogy elsĆben ne kelljen 45 percet vĂ©gigĂŒlni, csak mivel nincs gyerekem teljesen meglepĆdtem, hogy ez nem alap mindenhol.Â