Légbölény és cicák

Egyébként nem voltunk NER milliárdos mértékben gazdagok, de jártunk síelni és vitorlázni, és nem volt arról szó, hogy ez valami hű de nagy esemény lenne amire spórolni kell.

Azt hiszem gyerekként nagyon naiv voltam, arról se volt fogalmam, hogy az osztálytársaim egy része azért klikkesedik, mert gazdagabbak a többieknél. Nem tartoztam ebbe a klikkbe, mert a szüleim nem gazdag vállalkozók voltak csak jómódú alkalmazottak. Nagyon sokáig azt se tudtam, hogy vannak nálunk szegényebbek is, főleg mert Ausztriába jártunk télen síelni, nyáron túrázni és ott feltűnően nagyobb volt a jólét.

Nem kaphattam meg bármit amit szerettem volna és nem lehetett a saját vagy az osztálytársaim elképzelése szerinti menő ruhám. Anyámnak nagyon konkrét elképzelése volt arról hogy mit visel egy ún. értelmiségi gyermek. Szép gyerekkori emlékem, amikor a vadkempingezésnél ellopták a ruháinkat a sátorból és ezért egy vidéki város egyetlen áruházából kaptunk új gyerekruhákat és végre lehetett rajta rajzfilmfigura.

Kamaszként már gond volt, hogy volt aki a pénzemért akart velem barátkozni. Nem volt sikeres a dolog, mert a szüleimnek volt pénze nem nekem, de ezt páran nem fogták fel.

És hogy kivételesen valami jót is mondjak a szüleimről, megtanítottak a természet és a könyvek szeretetére, így gyakorlatilag egy túracipővel és egy könyvtárjeggyel boldog vagyok. (Oké, internet se árt.) Inkább azt volt nehéz pár évvel ezelőtt megszoknom, hogy már nem kell annyira spórolni.

Egyébként nem voltunk NER milliárdos mértékben gazdagok, de jártunk síelni és vitorlázni, és nem volt arról szó, hogy ez valami hű de nagy esemény lenne amire spórolni kell.

Azt hiszem gyerekként nagyon naiv voltam, arról se volt fogalmam, hogy az osztálytársaim egy része azért klikkesedik, mert gazdagabbak a többieknél. Nem tartoztam ebbe a klikkbe, mert a szüleim nem gazdag vállalkozók voltak csak jómódú alkalmazottak. Nagyon sokáig azt se tudtam, hogy vannak nálunk szegényebbek is, főleg mert Ausztriába jártunk télen síelni, nyáron túrázni és ott feltűnően nagyobb volt a jólét.

Nem kaphattam meg bármit amit szerettem volna és nem lehetett a saját vagy az osztálytársaim elképzelése szerinti menő ruhám. Anyámnak nagyon konkrét elképzelése volt arról hogy mit visel egy ún. értelmiségi gyermek. Szép gyerekkori emlékem, amikor a vadkempingezésnél ellopták a ruháinkat a sátorból és ezért egy vidéki város egyetlen áruházából kaptunk új gyerekruhákat és végre lehetett rajta rajzfilmfigura.

Kamaszként már gond volt, hogy volt aki a pénzemért akart velem barátkozni. Nem volt sikeres a dolog, mert a szüleimnek volt pénze nem nekem, de ezt páran nem fogták fel.

ez egyébként olyasmi, mint amikor visszajövünk Nyugat-Európából haza és feltűnik, hogy nálunk az utcán mennyire fehér majdnem mindenki

vajon majd amikor 2060 körül ránézek a 2026-os emlékekre, akkor fogok olyasmiket gondolni, hogy

jé, a képviselőknek miért csak a negyede volt akkoriban nő, és az eddigi 84 miniszterelnökből miért 84 volt férfi?

miért tartottak 2026-ban annyira mocskosul sok autót az utcákon lerakva, amikor épp nem használták, hogy képzelték, hogy csak úgy parkoltak ott, ahol emberek is sétálhattak volna?

hogy bírtuk ki fiatalon mágnesvasút nélkül a városi közlekedésben?

mi az isten volt az a rengeteg beton a városokban?

"A hierarchia minden alkalmazottja addig emelkedik a ranglétrán, míg olyan munkakörbe nem kerül, amelyre alkalmatlan."

következmény:

Ha egy szervezetben végtelen idő és kellő számú betölthető pozíció lenne, idővel minden munkakört olyan alkalmazott látna el, aki alkalmatlan rá

Azok az alkalmazottak végeznek jó munkát, akik még nem jutottak el abba a munkakörbe, amelyre alkalmatlanok.

Day 1458 of posting pictures of elephants.

Sent to me by @aegor-bamfsteel!

Győrfi Pál leváltását nem érdemes pusztán szóvivőváltásként értelmezni. Ő nemcsak a mentők ismert arca volt, hanem hosszú éveken át az Országos Mentőszolgálat kommunikációs igazgatója is. Ezért a szerepe és a felelőssége megkerülhetetlen abban, hogy milyen hangon, milyen szemlélettel és milyen kultúrában beszélt a mentőszolgálat a nyilvánossághoz.

A mentés nem átlagos közszolgáltatás. Itt minden késlekedés, minden rossz döntés, minden hibás szervezési folyamat, minden elhallgatott rendszerszintű probléma emberi életekben, családi tragédiákban, maradandó károsodásokban mérhető. Ezért a mentőszolgálat kommunikációjának nem az a dolga, hogy reflexből védje az intézményt, hanem az, hogy segítse a bizalom, a szakmaiság és a tanulás kultúráját.

Ez persze nem egyszerű egyensúly. A hibákról beszélni kell, de közben az egészségügybe és a mentésbe vetett társadalmi bizalmat sem szabad megingatni. A hallgatás, az elkenés vagy a túlzott intézményi önvédelem azonban hosszú távon éppen ezt a bizalmat rombolja.

Mi abban hiszünk, hogy az arányos transzparencia, a szakmai őszinteség és a lakosság felnőttként kezelése nem gyengíti, hanem erősíti a közbizalmat. Az emberek nem tökéletes intézményeket várnak, hanem olyanokat, amelyek képesek szembenézni a hibáikkal, tanulni belőlük, és világosan elmondani, mit tesznek azért, hogy ugyanaz ne ismétlődjön meg.

Egy modern, betegbiztonságot komolyan vevő egészségügyben a hiba beismerése nem gyengeség. A transzparencia nem támadás. A kritika nem automatikusan lejáratás. A valódi szakmai kultúra ott kezdődik, hogy képesek vagyunk kimondani: történt valami, meg kell értenünk, tanulnunk kell belőle, és változtatnunk kell.

Ehhez pedig új kommunikációra is szükség van.

Ha új rendszert, új szemléletet és valódi szakmai fordulatot akarunk a mentőknél, akkor nem elég szervezeti ábrákat módosítani vagy vezetőket cserélni. Meg kell újítani azt is, ahogyan az intézmény beszél önmagáról, a hibáiról, a betegekről, a dolgozókról és a nyilvánosságról.

Ebben lehet fontos lépés Szűcs Brigitta megjelenése.

Egy új arc önmagában persze még nem garancia semmire. De egy tisztább hang, egy kevésbé elhasználódott szereplő lehetőséget ad arra, hogy a mentőszolgálat kommunikációja végre ne elsősorban védekezzen, hanem magyarázzon; ne eltakarjon, hanem feltárjon; ne bűnbakokat keressen, hanem tanuljon.

Szűcs Brigitta tiszta hangja, tiszta szíve és romlatlan szakmaisága fontos esély lehet egy új korszak kezdetére. De ez az esély csak akkor válik valódi változássá, ha mögötte a mentőszolgálat egész működésében megjelenik a tanuló egészségügyi kultúra: a transzparencia, a betegbiztonság, a szakmai alázat és a hibák őszinte feldolgozása.

Győrfi Pál távozása ebből a szerepből tehát nem egyszerű személycsere. Inkább annak a felismerése lehet, hogy a régi kommunikációs kultúra elfáradt, elhasználódott, és már nem képes hitelesen képviselni azt az egészségügyet, amelyre szükségünk van.

A mentőknek egy pillanatra sem celebarcokra, nem intézményvédő reflexekre és nem PR-mondatokra van szükségük, hanem szakmai, őszinte, emberséges és tanulni képes kommunikációra — olyan hangra, amely egyszerre védi a betegbiztonságot, a dolgozók méltóságát és a közbizalmat.

Mert a bizalom nem abból születik, hogy minden hibát megmagyarázunk, és mindenáron védjük az intézményt vagy annak vezetését.

Hanem abból, hogy végre merünk szembenézni a hibákkal.

Győrfi Pál jelen állás szerint marad a mentőknél. Tizennyolc éves kora óta ott dolgozik, és ez önmagában példamutató, méltányolandó életút. Ezt el lehet és el is kell ismerni.

De mindennek rendelt ideje van.

Van idő szolgálni, van idő képviselni egy intézményt, és van idő átadni a helyet egy új hangnak, egy új szemléletnek, egy új kultúrának.

Semmiféleképpen nem lehet bosszúhadjáratnak értelmezni Győrfi Pál menesztését, sokkal inkább egy már régen szükséges váltásnak.

Véleményem szerint Győrfi feladatköre két csoportra volt osztható az egyik a bekövetkezett balesetekről való faarcú beszámoló, a másik a „minden rendben van a Mentőszolgálatnál” mantra ismétlése.

Ne felejtsük el, hogy például amikor kikértem közérdekű adatigényléssel a mentők kiérkezési idejét - amelyek egy részét a mai napig ki sem adták, például a 90 százalékon belüli kiérkezési arányt - akkor, amit kiadtak adatot, azt először kinyomtatták az Excel táblázatból, majd onnan beszkennelték - valószínűleg azért, hogy megnehezítsék az adatok feldolgozását - végül nagyon rossz minőségű másolatként adták tovább.

Győrfi ez alatt is kommunikációs igazgató volt.

A Mentőszolgálat jelenlegi állapotáért ez a szőnyeg alá söprő mentalitás legalább annyira felelős, mint az egészen elképesztően ostoba és alkalmatlan menedzsment szemlélet.

This is a perfect time to read the brilliant and unforgettable graphic novel(s) Persepolis by Marjane Satrapi, about growing up in Iran during and after the Iranian Revolution, and the rise of the oppressive theocracy that persists to this day.

Both graphic novels are available free online (Persepolis vol. 1, Persepolis vol. 2)