âJĂłnak lenni nehĂ©z.
JĂł tĂĄrsnak, jĂł kollĂ©gĂĄnak, jĂł barĂĄtnak, gyereknek vagy Ă©ppen szĂŒlĆnek, sĆt sokszor jĂł embernek is.
Annyi szabĂĄly van, amit a tĂĄrsadalom vagy Ă©ppen mi magunk felĂĄllitottunk, annyira teljesĂtmĂ©ny Ă©s eredmĂ©nyközpontĂș minden, hogy sokszor elfelejtjĂŒk Ă©lvezni a mindennapokat, Ă©s mĂĄr a reggelt is szorongĂĄssal kezdjĂŒk. Nem engedjĂŒk meg magunknak a nyugalom luxusĂĄt, hiszen, ha hĂĄtra dĆlĂŒnk, akkor nem vagyunk elĂ©g jĂłk, se elĂ©g produktĂvak.
Sokszor annyira igyekszĂŒnk jĂłk lenni, hogy a legfontosabb dolog felett elsiklik a figyelmĂŒnk: hogy mĂĄr nem vagyunk jĂłl.
Annyi embernek Ă©s elkĂ©pzelĂ©snek prĂłbĂĄlunk megfelelni, hogy nĂ©ha csak akkor vesszĂŒk Ă©szre, hogy mennyire elvesztĂŒnk a tökĂ©letessĂ©g utĂĄni hajszĂĄban, amikor a tĂŒkörkĂ©pĂŒnk fĂĄradt tekintetĂ©be nĂ©zĂŒnk fogmosĂĄskor.
NĂ©ha meg kell tanulni hĂĄtra lĂ©pni egyet, önmagunkĂ©rt. Ăszre venni, hogy nem csak a testĂŒnk, de az elmĂ©nk Ă©s a lelkĂŒnk is lehet fĂĄradt Ă©s elfogadni, hogy az önszeretet nem csak abban nyilvĂĄnul meg, hogy a tĂŒkör elĆtt ĂĄllva hajtogatom magamnak, hogy elĂ©g vagyok, hanem abban is, hogy egy kicsit senkinek sem akarok megfelelni, csak jĂłl lenni.
Hogy nĂ©ha igenis el kell fogadni, hogy a lelki nyugalmam fontosabb, mint a produktivitĂĄsom.â
Varga Emese





















