MostanĂĄban egyre nehezebb meggyĆznöm magam arrĂłl, hogy minden rendben lesz.
RĂ©gen legalĂĄbb prĂłbĂĄltam hinni benne.
Most mår inkåbb csak végigcsinålom a napokat.
Mosolygok, amikor kell.
VĂĄlaszolok az embereknek.
Ăgy teszek, mintha nem lenne semmi baj.
Pedig közben belĂŒl teljesen elfĂĄradtam.
ElfĂĄradtam a sajĂĄt gondolataimtĂłl.
AttĂłl, hogy ĂĄllandĂłan harcolok valamivel magamban, amit senki mĂĄs nem lĂĄt.
AttĂłl, hogy minden este megĂgĂ©rem magamnak, holnap erĆsebb leszek, aztĂĄn ugyanazzal a sĂșllyal Ă©bredek fel Ășjra.
... vannak pillanatok, amikor legszĂvesebben vĂ©gre kimondanĂĄm valakinek, hogy mennyire egyedĂŒl Ă©rzem magam ebben az egĂ©szben.
Mert a magĂĄny nem mindig azt jelenti, hogy nincs körĂŒlötted senki.NĂ©ha azt jelenti, hogy senki sem tudja, mi törtĂ©nik benned igazĂĄn.
A legrosszabb napokon mĂ©g a legegyszerƱbb dolgok is tĂșl nehĂ©znek Ă©rzĆdnek.
Felkelni.
VĂĄlaszolni.
TovĂĄbbcsinĂĄlni.
s ilyenkor nem dramatikusnak Ă©rzem magam.
Csak vĂ©gtelenĂŒl fĂĄradtnak.
Mintha tĂșl rĂ©gĂłta prĂłbĂĄlnĂ©k tĂșlĂ©lni valamit, ami lassan teljesen felemĂ©szt belĂŒl.
