Ma ültem előszőr lóháton. Nagyon nagy boldogsággal töltötte meg a lelkem az érzés. Csodálatos nap volt. Egy támogató, szerető közösség vett körbe és egy meghatározó élményben volt részem.
Fel akartalak hívni, elmesélni, milyen ismerős érzés volt ott ülni, mennyire boldoggá tett és hogy a hazafelé vezető úton rózsaszínek voltak a felhők. Hallani akartam a nyugodt, lusta nevetésedet, ahogy elmondod, mennyire örülsz nekem, mennyire szeretted volna látni, ahogy ezt átélem.
Haragszom magamra, amiért te vagy az első, akinek el akartam mesélni, amiért a te hangodat akarom hallani, bármi történjék is.
Haragszom rád, mert azt mondtad, számíthatok rád, ott akarsz lenni nekem de nem vagy. Sehol sem vagy..
Én meg akarom, hogy legyél. Ennyi idő után is, mindennek ellenére, azt akarom, hogy ott legyél.
