#elme

Olvasom ezt a könyvet az elme trükkjeiről és egyszercsak összeállt valami, ami annyira meglepett, hogy csak ültem, kívül bénultan, belül lelkendezve. Van egy hited önmagadról. Valójában van egy képed arról, hogy ki vagy. Ez amúgy nem hiteles kép, de ez egy másik történet. A hited önmagadról az, amivel azonosítod magad. Ha megkérdeznék, hogy ki vagy te, hogy milyen vagy, hogyan élsz, hogyan gondolkodsz, hogyan érzel dolgok iránt, akkor erről a képről mesélsz. Vannak benne mozgások, nem mindenkinek ugyanazt fogod kidomborítani, és nem mindehol viselkedsz ugyanúgy, de mindig visszatértsz ahhoz a képhez, amit hiszel magadról. És mindent, mindent amit megélsz, amit csinálsz amihez és ahogyan kapcsolódsz dolgokhoz, emberekhez, azt ennek a hitnek a megerősítése szerint torzítod. Azt látod, arra csavarod, azt emeled ki, addig magyarázol a logikára hivatkozva, míg sikerül a világot az önmagadról akotott hitedhez igazítani. Másokat peuig a róluk alkotott hitedhez, de ez ugyanaz, mások nem mások mint a világhoz való viszonyulásod hite.

A traumáid feldolgozása is attól függ, hogy mennyi idő alatt tudod a történteket a megfelelő irányba alakítani.

Csak legvégső esetben, ha nem megy máshogy, csak akkor változtatsz magadon, a magdról alkotott hiteden.

Minél biztosabb vagy magadban és az önismeretedben, annál biztosabb, hogy csak egy kép vagy.

Valóban agyban dől el minden. Ehhez azonban nincs hozzáférésünk. Néha, terapeuta segítségével sikerül változást elérnünk, de attól tartok ez inkább olyan, mint amikor restaurálnak egy képet. A megfeketedett lakk alól előbújnak a korábbi színek. Azok a szépségek amiket hittünk magunkról korábban. Nagyon jóval korábban.

Az önismeret "csak" annyi, hogy mit hiszek magamról, és milyen úton, milyen működéssel jutok vissza az önmagamról alkotott képhez.

Tényleg jó kérdés, hogy változunk-e. Azért küzdünk, hogy egy mások számára elfogadhatóbb vagy önmagunknak tetszetősebb képben tudjunk hinni? Mi van, ha kiderülne, hogy nem is vagyunk valakik", amit a személyiségünknek hiszünk, az csupán az a rendszer amit az elménk a túléléshez hasznosnak ítélt és amit folyamatosan korrigál az információk alapján, ám energitakarékosságból olyan környezetbe navigál mindket amiben a legkevesebb változtatásra van szükség és az érzékelésünket is úgy befolyásolja, hogy a lehető legjobban működjünk. Használja az egonkat, az érzelmeinket, a logikának nevezett rendszerünket a saját túléléséhez. Rég óta tudom, hogy azzá válunk, amire fókuszálunk.

Bárki életét vagy gondolkodásmódját megkapirgálnánk, annyi ellentmondás van benne, ami teljesen érthetetlenné teszi, a meggyőződését, hogy ő "valamilyen". Szóval most a legfontosabb: a kép önmagadról és a torzítás amivel a világot hajlítod, hogy megfeleljen minden annak, hogy a kép fenntartható legyen.

Az elménk véd és elhiteti velünk, hogy a legjobb megoldást választottuk. MINDIG elhiteti velünk, hogy a legjobb megoldást választottuk. Miközben azt választottuk, ami megfelel a hitünknek.

Amiben hiszünk, annak semmi alapja nincs, csak egy ötlethalmaz.

Nyilván a következő fejezet után valami tök mást fogok gondolni, de most megérintett az az érzés, hogy csak az szabad a saját elméje kényszereitől, aki kételkedik magában, az igazában, a világban, amit érzékel.

Jajj, nagyon vicces, ha belegondol az ember, hogy mennyi időt és energiát feccol abba, hogy megismerje a képet amit festett magának magáról. De ha így nézed, más emberk dolgai érthetővé válnak. Egyszerűen nem hitte és soha nem is fogja.