#minden

Láttalak tegnap reggel a lakásod előtt. Autóban ültem a reggeli dugóban. Ha késésben vagyok mindig arra megyek ahol keresztezhetjük utunkat. Így történt hétfőn reggel is. Csak ültem bénultan és végig néztem ahogy a kocsidból kiszállva bezárod az udvar kapuit. Abban a kék dzsekiben voltàl, amelyben egész télen. Miután végig kíséreltem szemmel a történéseket elkaptam a fejem es vártam hogy a piros zöldre váltson. Minél hamarabb elakartam tűnni onnan. Minden érzés elöntött helyben. Remegett a lábam a pedálokon. Újra ereztem a mellkasomban a fájdalmat hogy ez nem lehet valóság, hogy mi nem vagyunk együtt; mert nekünk együtt kell lennünk. Aztán szépen lassan tudatosítottam magamban, hogy ez így van rendjén. Ennek így kellett lennie. Mi nem tudtunk működni. Te nem akartál a társam lenni. Mindig.