Most azon gondolkoztam, hogy mennyire nem értik meg egymást azok akiknek van autójuk és azok akiknek nincs. Nem csak arról van szó, hogy nem toleránsak egymással, inkább arról, hogy nagyon külön világban élnek.
Először tisztázzuk azt, hogy az hogy az autó választás kérdése az Budapestre és pár megyeszékhelyre jellemző, máshol ahol napi két volánbusz jár ott mindenkinek lesz kocsija aki meg tudja oldani. Aki Budapesten él és dolgozik annak viszont nem feltétlenül racionális döntés eredménye, hogy van kocsija. Lehet az is, lehet munkaeszköz, spórolhat időt beérni a munkába, elvinni a gyerekeket az iskolába, szóval nagyobb városban is lehet hasznos. De sokszor nincs mögötte elemzés, hogy költségek, ráfordított idő pl szervízbe kell vinni stb. vs előnyök. Az emberek egy része úgy van vele, hogy autó kell és kész, attól leszel felnőtt, attól leszel férfi, attól látják, hogy nem vagy csóró.
Igazából azt látom, hogy sokan tényleg nem értik hogy Budapesten az autózás csak opcionális. Például anyósék szerint azért nincs autónk mert magánorvosra, pszichológusra és rendelt kajára költjük a pénzt, szerintünk meg azért tudjunk ilyesmire költeni és nyaralásra is, és még félre is rakni, mert nincs autónk. Azt nem értik meg, hogy nekünk az autó nem prioritás.
Emiatt is érti meg egymást nehezen a két csoport mert az egyiknek az, hogy sok pénz elmegy az autó fenntartására az csak az élet része és nem olyasmi amit figyelembe kéne venni, le kéne belőle faragni. A parkolás költségei és a dugóban állás miatt persze lehet mérgelődni, de szintén a megszokott kategória. A másik csoportnak meg esőben várni a villamost és sétálni 10 percet a boltig, hátizsákban hazavinni az üdítőt és a mosószert az ami megszokott és az élet része. Például egy ismerősöm ott szörnyülködött, hogy de rossz nekünk uszoda után félig vizes hajjal télen elsétálni a buszmegállóig ahelyett, hogy beülnénk a meleg autóba. Én meg ezt észre se vettem, felvettem egy sapkát és kész. Máskor meg nem szóltam be neki, de nekem logikátlannak tűnt, hogy autóval jött a belvárosba ahol sokkal messzebb sikerült parkolnia, mintha csak a metrómegállótól sétált volna.
Másik példa mikor sok éve olyan merész ötletem támadt hogy piknikezzünk unokatesókkal közösen a Normafánál. Ezt úgy képzeltük el a férjemmel, hogy mindenki vesz rágcsát, üdítőt, sört stb., ezt beleteszi a saját hátizsákjába, felmegyünk busszal ott keresünk közösen jó helyet piknikezni. Unokatesóm közben kitalálta, hogy ő két hűtőtáskát is be tud tenni az autó csomagtartójába, egyikben lesznek az italok másikban többféle saláta amit a felesége készít, meg hideg sültek stb., én meg például süssek sütiket vagy tortát és vigyem fel egy másik hütőtáskában, és ki kell találni hol parkoljunk ahol van hely, de nincs túl messze a rét. Igazából annyira külön világokban mozogtunk, hogy nem sikerült semmit se megbeszélnünk és utána a piknikezésből se lett semmi. És ezzel elérkeztünk egy másik ponthoz, hogy valamiért akinek van kocsija az mindig meg akarja pakolni az autó csomagtartóját akkor is ha erre semmi szükség.
Igazából az összes 50-en túli rokonom visz mindent is ha autóval megy valahova, rakjuk be az izét amit mártiéktól kaptunk, hátha kell éváéknak. Brigi azt mondta ne adjam kölcsön neki az aszalógépet, de azért beteszem a csomagtartóba, hátha sikerül rábeszélni, és akkor már tedd be a fűkaszát is, hátha azt is kölcsönkérnék. Tudom, hogy még nem született meg az unoka, de ez a két köbméter gyerekruha higyjétek el jól fog jönni.
kaledo-art
snowghoul
gummygunk
dededos
discoholicmusic
jbbartram-illu
