Anno egyébként pont ezért nem tudtam édesanyámnak multifokális lencsét rendelni, mert megemlítette az elképesztően jófej és segítőkész fiatal optometrista-optikus boltvezető/tulajdonos pár (Bagoly Optika, Érd), hogy "tanulni" kell a használatát. Akkorra már Alzheimeres anyukám a villanykapcsolót sem tudta használni, ezért nem kockáztattam, hogy számára, ha nem is használhatatlan, de kész szenvedés lenne ez a fajta szemüveg. :(
Érdekesség: fiatal koromban "nem volt" (hozzá)szoktatási időszakom. Vagy csak nem vettem észre? Mindig egy szemüvegem volt hatodikos korom óta, aztán amikor tönkrement, csináltattunk újat és minden gond nélkül használtam, soha senki nem szólt, hogy 1-2 hét, amíg a szemem megszokja. Ezért nem is értettem, amikor gimis koromban készítettettem az újat és egy szegény kis idős hölgy rémülten panaszkodott az új szemüvegére, hogy nem éles a látása, meg fáj a szeme/feje tőle és erre mondta az optikus, hogy nyugodjon meg, egy hétig szokni kell az újat. Nálam először huszonközép éves koromban jelentkezett ez a probléma, hogy nem tudtam gond nélkül cserélgetni a – jogosítvány miatt szükséges – két szemüvegemet, mert másmilyen volt bennük látni. Akkor azt gondoltam, hogy azért lehetett, mert az egyik még üveg volt, a másik már az azóta elterjedt műanyag és más lehet a fénytörésük vagy valami. De ezek szerint nem, mert itt a thread-ben többen említik és a fenti szemüvegeket 15 évvel később cserélve már előre szóltak amikor átvettem a latásjavító eszközt, hogy 10-14 napig "dizzy" leszek tőle. Tehát talán az lehet az oka, hogy mindig van egy akármekkora (pár milliméteres) mérési és gyártási pontatlanság, így a fókuszpont mindig egy picit máshová kerül, akármilyen ügyes is a lencsét becsiszoló mester, ezért a szemnek/agynak hozzá kell szoknia az új eszköz használatához?
pixelskylines
theartofmadeline
discoholicmusic
amandla
