Mert rájöttél, hogy valaki a helyedbe lepett

Es ha en is szeretnelek keresnelek

Kicsit megkönnyebbültem, lehet csak beképzeltem az egészet.

Mondd ki, hogy látni akarsz

Ma élvezem,

Holnap megbánom.

Összezavarsz. Már én se tudom mit akarok, és ez megrémít.

Ugyanakkor lehet, hogy csak figyelemre van szükségem.

Figyelemre bárkitől.

Nem tőled, ofc nem tőled.

Najó, ez hazugság.

Ezzel csak az a baj, hogy engem nem lehet felszeletelni, mint egy tortát. Vagy az egész vagy semmi. Ne csak akkor légy velem, amikor fent vagyok a fellegekben, hisz ez csak átmenet. Nehéz eset vagyok és csak az érdemli meg velem a boldog pillanatokat, aki a mélyben is velem van. Nincs szeletelés..

TE döntesz.

-Ezt mégis hogy érted? Már ezerszer elmondtam.

-Najó, légy konkrét: a testem vagy a lelkem?

-Mindkettő-mondtad félmosollyal az arcodon és közelebb húztál.”

Ha emlékeim felkelnek,

Minden percben kérlelnek,

“Gondolj arra az estére

Na meg az ő szemére!”.

De ki ne mondd!

Tudom hogy a Hold

Nem azért ragyog minden este,

Mert mostanság ilyen a kedve.

Hanem mert rajtad jár az eszem,

S Ilyenkor becsukom a szemem:

Elalszom és álmodom,

Mi,

kik mindenkit ellöktünk.

De csak azért,

hogy lássuk,

ki merészkedik

még

ezután

is