#figyelj

A legszomorúbb dolog, amit ma hallottam egy pénztárosként dolgozó fiatal lány szavai voltak. Hatalmas sor állt és ő igyekezett gyorsan, mégis precízen végezni a munkáját. Mindenkire mosolygott, de volt valami a szemében, ami miatt igazán felfigyeltem rá. Később megtudtam mi is volt az oka. Egy hölgy szépen a kassza oldalához sétált, mit sem törődve a sorral, ami a pénztárnál várakozott. Bár nem hallottam mit mondott, elég durván hadonászott és látszott, hogy ingerült, annak ellenére, hogy előre tolakodott. A pénztáros lány teljesen higgadtan és kedvesen intézte hozzá a szavakat, majd a nő végül sértődötten kisétált az üzletből. Mire sorra kerültem, a lányban megtört valami, már nem tudta magában tartani a dolgokat és elmondta, hogy mit csinált az előbb a hölgy és őt mennyire rosszul érinti ez az egész, hiszen csak a munkáját végzi, más szépen kivárja a sorát, mégis vannak olyan emberek akik azt hiszik bármit megtehetnek és bármit mondhatnak, mit sem törődve másokkal. Elmondta, hogy rengeteg ember rajta vezeti le a fusztráltságát mindenféle ok nélkül. Próbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni és talán azért, mert kedves voltam vele, talán azért mert már nem bírta magában tartani, nem tudom az okát, de őszintén, fájdalommal a szemében ezt mondta:

Nem akarok veled beszélni, de állandóan azt nézem, hogy írtál-e.

Lassítsd a szavaid, vigyázz rám,