#nelkuled

De tudom mi rá az orvosság...

a haza és az otthon nem lehet ennyire kihalt és magányos.

Az emberek általában hatalmas jelentőséget tulajdonítanak az első valamiknek. Első kiskutya, első telefon, első bicikli vagy autó, első tetoválás.

Azonban ha első közös dolgokról és eseményekről van szó, az a jelentőség megezerszereződik. Legyen az egy első közös utazás valahova, első együtt töltött hétvége-hónap-év, első közös lakás, első közös nagybevásárlás, első gyermek kézben tartása, első közös kutya, első közös autó, de ezt is lehetne még sorolni a végtelenségig..

Na de.

Léteznek olyan első dolgok is, amelyeket az ember a lehető legnagyobb ívbe elkerülne és retteg is tőlük.

Lehet az egy első nagy veszekedés, egy első szakítás, egy első pofon, de akár egy szerencsétlen baleset is, mikor életedben először törted össze a telefonod kijelzőjét vagy autódat. Ezek mind váratlanul bekövetkező történések.

Mivan azokkal az első negatív élményekkel, amiktől rettegsz és tudod, hogy bekövetkeznek?

Amikor tudod, hogy az ancid hamarosan először fog ott hagyni Téged az óvoda küszöbén belül. Amikor tudod, hogy a holnapi napon az első dolgozatot írjátok az iskolába valami totál kretén tantárgyból. Amikor tudod, hogy jövő hónapban életed első államvizsgájára vagy nyelvvizsgájára (vagy bármilyen vizsgára) kell összeszedned magad. Amikor tudod, hogy életedben először kell úgy kórházi vizsgálatra menned, hogy nincs ki elkísérjen.

Számomra is elérkezett pár olyan első dolog, amiktől rohadt kemény gyomoridegem van. A valami első.. Nélküled.

Az első Nélküled töltött éjszaka, első Nélküled töltött nap, az első péntek este, majd hétvége. Az első, hogy úgy kell főznöm, hogy tudom Te biztosan nem fogsz enni belőle. Első bevásárlás Nélküled -és még felhívni sem kell, hogy van e szükséged valamire, kérsz e valamit a boltból, kell e valami vajon otthonra, amire esetleg én nem gondolhattam. Az első nagytakarítás Nélküled. Az első mosogatás úgy, hogy tudom hogy nem azért csinálom meg, hogy egy pici terhet levehessek a válladról munkából hazaérve, hanem csak szimplán azért, mert nincs már villa amivel ehetnék. Az első mosás, kiteregetés Nélküled.. és még kitudja mi, ami most hirtelen eszembe sem jut. Próbálom húzni, tolni, halogatni a dolgokat, teendőket.. de azok a Te általad úgy és ahogy elhelyezett tárgyak, legalább nyomokban Téged tartalmaznak.

Gondoltam kis erőt ad ez a kis szösszenet mikor elkezdtem írni a nap közepén, de így a végére mégsem sikerült egyet sem kihúzni a teendők listájáról. Gyenge vagyok még ezekhez. Holnap újra nekifutok, mert ez nem állapot.

Miért várjam a késő délutáni/esti órákat? Jön a 17:30 és várom, hogy hazaérj. Bármikor hajt be egy autó a parkolóba és dübögnek a falak a motorzajtól, imádkozom, hogy Te legyél az. Reménykedek, hogy bejössz az ajtón, köszönsz és elmeséled, hogy milyen napod volt a munkahelyen. Várom, hogy menj zuhanyozni, de nem hallom csobogni a vízet a kád alján.

Jön az este.. de minek jön? Hiába fekszem egy rohadt nagy tv előtt, ha nem fekszel mellettem, hogy nyomkodhassalak, simogathassalak. Ha minden lámpát lekapcsolok, félek Nélküled a sötétben. Ha minden lámpát felkapcsolok, azt látom, hogy minden üres és sehol sem vagy itt. Nem gondoltam volna, hogy még egy ilyen pici lakás is lehet kibaszott üres és magányos Nélküled. Lefekvésnél nem tudok átmászni rajtad, hogy betudjak feküdni, hiszen nem vagy itt. Ébredésnél nem tudok átmászni rajtad, hogy mehessek kávézni. Hiányzik a jóéjszakát szavak előtti “adsz egy olyan heets-et?”, és hiányzik az is, hogy reggel a fürdőből válaszolsz, hogy 1 vagy 2 szendvicset csináljak Neked.

Vajon mi értelme van a nap első felének és dolgozni, ha a pénzt amiért dolgozom, nem tudom magunkra, közös dolgainkra és jövőnkre fordítani.

és..

Vajon mi értelme van a nap második felének, ha nem Veled tölthetem.

By:Egyik legmeghatározóbb személy az életemben