Annyi minden kavarog bennem és legszívesebben kitépném a gondolataimat a fejemből mert nem tudok tőlük aludni, enni, nevetni, beszélni….

Pedig az elején úgy adta elő, mintha te lennél az álmai nője?

Dicsért, rajongott érted. Azt mondta mennyire kíván, imád, hogy te vagy a legkülönlegesebb, a legszebb. Mintha… nélküled megbolondult volna.

Aztán… lassan minden szava arról szólt, hogy nem vagy elég, nem vagy értékes, nem vagy szerethető, kevés vagy.

És amikor kimerted mondani, hogy fáj, amikor sírtál, kiborultál, csapkodtál… azaz, egyszerűen csak, ember voltál! Akkor rád húzta a címkéket, hogy hisztérikus, elviselhetetlen sárkány vagy. És lejáratott mások előtt is… és tudod mi a legdurvább? Hogy közben ő pontosan tudta, mit tesz. Vígan végignézte a kiborulásaidat, mert tudta, hogy a viselkedése fájó, és egyáltalán nem oké… és amikor léptél volna, amikor kiakartál szabadulni, és otthagyni, mindig visszahúzott.

Újra és újra visszaporszívózott az életébe. És itt jön az, amit ha benne vagy érzelmileg, nagyon nehezen tudsz megérteni… hogy nem azért történt, mert szeretett volna… hanem mert a kontroll érzésére volt szüksége, annak a mámorára, hogy te még mindig odavagy érte.

És ha fény derült volna valamire, amit ő csinált?

Akkor is te lettél a hibás. Mindig te, te és te.

Ha más nőkkel írogatott és te szóvá tetted, rád húzta, hogy túlérzékeny vagy és hagyd már őt békén. Ha kiborultál ettől, vagy az állandó érvénytelenítésétől, úgy állított be, mintha te lennél az őrült, a megtestesült ördög, akivel lehetetlen együtt élni.

Látod már a mintát?

Ha érzékenyebb, vagy szeretetéhesebb, vagy sebezhetőbb vagy, annál könnyebb a hálójukba kerülni… mert az elején, olyan intenzív figyelmet adnak, hogy elhiszed… ez szerelem és megfogtad az Isten lábát… pedig ez nem az… ez traumakötődés. Ez egy pszichológiai csapda, ahol te csak egy eszköz vagy, egy játékszer, az ő életében, ahol az ő szabályai érvényesülnek, és ha már nem szolgálod a kényelmét, egyszerűen eldob.

És te ott állsz… kiégve, könnyek között, hogy mennyi mindent próbáltál megtenni, mégis eldobtak.

És tudod mit?

Ez sosem volt a te hibád! Nem arról szól, hogy te egy őrült, szemét, túlérzékeny ember lennél.

Nem arról, hogy veled lenne a gond. Ez arról szól, hogy ő a saját bűneit, hazugságait, mocskát kivetíti rád, mintha te lennél a bolond.

Miközben, ők azok, akik a fájdalmadat, fegyverként használják ellened.