Az enyem most van a fogorvosnal eppen. Pedig mossuk a fogat. Az allatorvos az osszes ilyen ragcsara legyint h teljes penzkidobas es nem er semmit

gyonyoruek lettek a fogai plusz vettem neki ilyen ragcsat, ez igazabol hinar (kelp), ugyhogy sok rosszat nem csinalhat, remeljuk hatni fog. nem kellett neki fogat huzni es minden foga okes. szegenyke nagyon butan nezett az altatas utan.

Teri sajnos már felnőtt volt, mikor a miénk lett, így bármennyire erőltettük, nem lehetett rábírni a fogmosásra. Ő is ilyen hínáros rágcsát kap, de már idős meg valószínűleg nem kapott normális kaját az első éveiben és emiatt sem olyan jók a fogai.:/ Ő most nagyon nem viselte jól az altatást, sokáig sírdogált utána meg kóma volt szegénykém.:((( Rémes volt.:/ De már újra a cuki és régi Terike és nem büdös végre a szája!!!

Az enyem most van a fogorvosnal eppen. Pedig mossuk a fogat. Az allatorvos az osszes ilyen ragcsara legyint h teljes penzkidobas es nem er semmit

Énis aszittem, hogy szart se ér, de télleg nem büdos a szája, ami korábban… hagyukis

Köszi, megnézem majd! Teri is szokott kapni amúgy fogkő elleni rágcsát, de sokat nem ér. Már vén és para az altatás és idén kimaradt a fogkőtlenítés, de most szegénynek egyik napról a másikra begyulladt az egyik foga és a műtét alatt kiderült, hogy tiszta gennyes már. Rémesen érzem magam, hogy ez történt. (Persze az a foga gyulladt be, amit tavaly a fasz állatorvos nem húzott ki, mert hogy az még nem olyan rossz…, de basszus már akkor is gázos volt.:/)

Így már érthető, miért nem köszönt soha, de soha, amikor a gyerekeink -sajnálatos módon!- közösen jártak síoktatásra.

ma reggel arra ébredtem, hogy szar minden és így is maradt. mindezt azért, mert a konyhában találtam a fiúmat akinek elvileg már rég nem kellett volna ott lennie. és bazmeg már a terapeutám is azon az állásponton van, hogy nekem tényleg nagyon sokat kellene egyedül lennem. nem izolálom magam, nem vagyok depressziós hanem leszívnak az emberek! konkrétan úgy érzem, mintha maratont futottam volna egy-egy hosszabb nap után miközben szó sincs arról, hogy ne szeretném például a gyerekeimet egyszerűen csak én nem arra vagyok szavatolva, hogy napi maximum 4,5h-t legyek egyedül. nem akarok beszélgetni, nem akarok viselkedni, nem akarok érdeklődés mímelni vagy megértő lenni, nem akarom hogy mások rám nézzenek bazmeg és pár órája már nyári szünet van... nem tudom, hogy fogom visszapréselni magam a társadalomba vagy megpróbálom-e egyáltalán.

Általában már reggel hétre telítődöm a szeretteimmel. Mivel a négyből három előző életében kullancs volt és csak és kizárólag testmelegben szeretnek lenni, így ez egy elég nehéz pálya nekem, aki az életem első hónapjait egy inkubátorban töltöttem…