El akartam mesĂ©lni, hogy meghalt a szomszĂ©dasszonyom, az, akivel a kerĂtĂ©s fölött olyan komoly dolgokrĂłl beszĂ©lgettĂŒnk mindig, hosszan, mĂ©lyrĆl, a magĂĄny barlangjĂĄbĂłl ki-kibeszĂ©lve, mikor Ă©pp csak kidugod a fejed, Ă©s tudod, hogy a varĂĄzs csak addig tart, mĂg ez a beszĂ©lgetĂ©s, Ă©s utĂĄna sötĂ©t Ă©s sĂkos lesz minden Ășjra, Ă©s volt, hogy csak egy-egy szempillantĂĄs volt, de szĂł szerint.
El akarom azt is, hogy a pap sĂrt a temetĂ©sĂ©n, szeretĆk voltak. Szerelmesek. Nem tudta senki, csak az asszony fia Ă©s a lĂĄnya, a mĂĄsik szonszĂ©dasszony, meg Ă©n.
A papnak gyönyörƱ baritonja van, konzit vĂ©gzett, zenĂ©sz volt, operaĂ©nekes lett volna, ha nem pap, Ă©s ahogy ott Ă©nekelt, abban a szĂ©lfĂștta, virĂĄg Ă©s tĂ©likabĂĄt illatĂș kĂĄpolnĂĄban, megĂĄllt az idĆ. Olyan fĂĄjdalom volt a hangjĂĄban Ă©s olyan ĂŒressĂ©g, ĂĄtlĂĄszĂł, elbĂșjhatatlan ĂŒvegvilĂĄg, hogy az embernek kicsi lett a bĆre, szƱk, elmosĂłdtak körben az emberek, Ă©s csak az a forrĂł, sĂĄrga fĂĄjdalom a szĂve helyĂ©n.
Ăs ott volt az a kicsi, mĂĄrvĂĄnyfehĂ©r urna a kĂĄpolna aranymetszĂ©sĂ©ben, egĂ©szen kicsi, ennyi csak, ennyi az ember, ez az asszony, akinek a pajzĂĄn viccein, a ferde pillantĂĄsĂĄn annyit nevettem. Mindig kĂłcos volt Ă©s ha tehette, mezĂtlĂĄb jĂĄrt.
LĂĄttam elfogyni. KemĂ©nyen ittak, a pap meg Ć.
Szex nem volt köztĂŒk, csak zene. Orgona, vagy pianino, mikor mi. A szomszĂ©dasszonyom jĂĄtszott, a pap Ă©nekelt. Ăs volt, hogy fordĂtva. Volt, hogy a pap sarkig tĂĄrta a kis templom ajtajĂĄt Ă©s jĂĄtszott, jĂĄtszott, mert tudta, hogy a szomszĂ©dasszonyom most fordul be Ă©pp a sarkon Ă©s jön vĂ©gig az utcĂĄn.
- Nekem zenélt! - mondta nekem ilyenkor utåna.
Hallottam Ćket sokszor közelrĆl, a szomszĂ©dbĂłl is. Az elsĆ melegebb estĂ©ktĆl, mikor mĂĄr odaĂĄt minden tĂĄrva-nyitva volt.
Ăs tudtam, beszĂ©lgetnek, telefonĂĄlnak Ă©jszakĂĄkon ĂĄt, egy-kĂ©t ĂŒveg pĂĄlinkĂĄval tartva magukban az erĆt. Egy ilyen alkalom utĂĄn a szomszĂ©dasszonyom elesett a nappali kövĂ©n Ă©s összetörte magĂĄt. Ăsszepisilve, kihƱlve talĂĄltĂĄk meg reggel.
Sose lett mår egészséges ezutån.
LĂĄttam elszĂŒrkĂŒlni az Ă©vek alatt, lĂĄttam eltörni, gyĂ©rĂŒlni a hajĂĄt, lĂĄttam a foltokat Ă©s a vakarĂĄs nyomokat az arcĂĄn, a nyakĂĄn, mindig viszketett, Ă©s lĂĄttam a kezeit, lĂĄbait elsorvadni. LĂĄttam, ahogy tƱnik belĆle a huncutsĂĄg, a humor, az erĆ.
Aztån meghalt kiszolgåltatva és méltatlanul.
Ăs nem Ă©rtettem, miĂ©rt. Nem Ă©rtettem, hogy egy szerelem, amit annyira irigyeltem egĂ©szen sokĂĄig!, hogyan tör az ember Ă©letĂ©re, hogy szĂvja azt lassan Ă©s mĂłdszeresen el, amikor mindig, mindig azt hisszĂŒk, hogy Ă©ltet.
Ăs aztĂĄn arra gondoltam, csak hogy megmagyarĂĄzzam magamnak valahogy, hogy nem lehetett Ă©lni Ăgy. Nem lehet Ă©lni egy soha egĂ©szen be nem teljesĂŒlhetĆ szerelemben. Nem lehet Ă©lni egy szerelemben, ami nem csupĂĄn ĂĄbrĂĄndozĂĄs, hanem vĂĄgy, mindig csak vĂĄgy, ami nem csitul, mert nem vĂĄlthatĂł Ă©lettĂ©.
Azon gondolkodtam mĂ©g, hogy vĂĄllalta volna-e, ha elĆre tudja, hogy ez a vĂ©ge.
Hogy megérte-e.
ĂrtĂ©k-e az Ă©let , csak azĂ©rt, mert van, Ă©rtĂ©k-e az Ă©let abban az Ă©rtelemben, hogy telik, hogy Ă©vekkĂ©, Ă©vtizedek lĂĄncĂĄvĂĄ nyĂșlik el, vagy csak az Ă©rtĂ©k, amit szenvedĂ©llyel, vagy legalĂĄbbis odaadĂĄssal, odafordulĂĄssal töltĂŒnk el belĆle.
Nem tudom.
De nagyon hiĂĄnyzik, Ă©s hogy mĂĄs kapcsolja fel a villanyt benn az Ć a hĂĄzĂĄban, az hihetetlen, az elfogadhatatlan, nagyon hiĂĄnyzol, mintha egy Ăzzel kevesebb lenne a szĂĄmban, nem tudom, aki meghal hovĂĄ lesz, hol van, de olyan jĂł lenne, ha tudnĂĄd, hogy mĂ©g emlĂ©kszem az Ăzre, emlĂ©kszem a kerĂtĂ©sen ĂĄtkönyöklĆ beszĂ©lgetĂ©sekre, a remĂ©nyre Ă©s a megindultsĂĄgra, amit adott, okozott, emlĂ©kszem, ahogy a lĂ©pcsĆmön ĂŒlve egyre halkultĂĄl, emlĂ©kszem, hogy ĂtĂ©lkeztem feletted, hogy messzebb lĂ©gy, hogy nekem könnyebb legyen, Ă©s jĂł lenne, ha, nem tudom, mi lenne jĂł, mit szeretnĂ©l, mit szerettĂ©l volna, de jĂł lenne, ha tudnĂĄd, hogy geci szar ez Ăgy, nekem, Ă©s tudd, ez a te hĂĄzad lesz, a te fenyĆd, a te diĂłfĂĄd Ă©s a te kerĂtĂ©sed, amĂg Ă©n mĂ©g Ăgy emlĂ©kszem, Ă©s tudd, hogy mĂ©g szeretlek.
MĂĄr be volt szĂvecskĂ©zve đ
elég jó























