A Claude is azt hitte, hogy ezért kell házhozszállítani a kinyomtatott QR kódot, mert az része az ellenőrzésnek. Ehhez képest egyrészt a kiszállítási cím bármi lehet, nem kell egyezzen semmilyen korábban azonosított személyhez kapcsolódó hivatalos címmel, másrészt lehetett kérni kiszállítási pontra. De amikor felkérdeztem a Yettel ügyfélszolgálatost erről az egészről, még ő se próbált ezzel jönni, hogy hát a szabályozás (meg a szemét EU) miatt van ez, hanem saját belső folyamatokra hivatkozott. Pedig ők aztán nagyon szívesen mutogatnak másra bármi ilyen ügyben. Szerintem a megoldás inkább az lehet, hogy az ilyen nagy és lomha és szarul működő cégeknél mint a telefontársaságok, bankok stb., nem építenek már új folyamatokat és rendszereket, hanem a meglévőkbe súvasztják bele az új termékeket. Eredetileg csak fizikai termékeik voltak, mint fizikai sim kártya, és erre kiépült a rendszer és a folyamatok, és amikor megjelent az eSIM mint termék, ami valójában csak egy adatbázis rekord egy adatközpontban, akkor csak beillesztették ezt is a meglévő processzbe. Kinyomtatják a QR kódot és kipostázzák, ahogy a sim kártyát is. Ha nem online veszi az ember, hanem elmegy egy boltba és sorbanáll, mintha még mindig 1880 lenne, akkor persze hozzájuthat rögtön. (Bár itt eléggé feszegetjük a "rögtön" szó határait azért.)
Egyébként a vásárló azonosítása az EU-s előírás is prepaid sim kártyáknál. Ez valójában DÁP-pal vagy simán csak a személyi igazolvány számának megadásával történik, ami egy élő azonosítást jelent: amikor elírtam a nevem, akkor azonnal szólt, hogy nem egyeznek az adataim a személyi igazolványom számához tartozó rekorddal. És hivatalos, lakcímkártyán szereplő lakcímet is meg kell adni, a kiszállítási címtől függetlenül, hogy tudja a TEK hova kell menni. Szóval a kinyomtatott QR kód az abszolút a Yettel sara, és egy gecinagy lol, amire nincsen mentség.
