ennyit kaptam

Hiányzol.. .

Egyre rosszabb minden.

Dejó, hogy egyről a kettőre bekattansz és veszekszel, ráadásul hülyeségen, ami nem is úgy van.

Sokszor annyira kisgyerekes vagy, mégis azt érzem, hogy Te vagy a világom közepe.

Ha én megtudom tenni érted, akkor ugyanúgy te is megtudod csinálni, a kérdés már csak az, hogy szeretnéd e megtenni.

Egy ideje már teljesen máshogy viselkedsz velem, aminek nem látom a miértjét...

Én most egy ideig csak azt akarom, hogy ne készítsék ki az idegeimet...

Gyűlölöm az ilyen embereket, mint amilyen te is vagy. Értetlen vagy, még neked áll fentebb, és egyszerűen nem veszed komolyan az embert, nem veszed a másikat figyelembe, egyáltalán nem nézed azt, hogy ezzel a másiknak fájdalmat okozol. Csak magadra gondolsz, és arra, hogy te közben jól szórakozol, de te nem gondolsz arra, hogy ezzel másnak rosszat teszel, és még neked is áll fentebb, ha lesz neked szólva. Sőt, még a másikat szólod le, te bunkózol. Hát komolyan mondom, örülj annak, hogy én nem fiúnak születtem, különben már helyére raktam volna azt a túl nagyra nőtt arcodat.

És vége... Tényleg vége.

Komolyan mondom, néha úgy érzem, hogy a kapcsolatunk már a kihalás szélén áll.

Inkább leszek az a lány, aki a suliban egyedül ül, a szünetekben a fülhallgatójával társulva, elnyomva a többi ember hangját, nem beszélve senkivel, minthogy olyan emberekkel foglalkozzak, beszélgessek, akikkel nem érzem jól magam olyanok között, akik abszolút felidegesítenek a gondolkodásukkal, sőt, a hülye pletykáikkal, és az egymás előtt menő kétszínűsködéssel.

A kutyám és köztem nem csak sima "gazgi, kutyus" kapcsolat van. Nem, nálunk ez jóval több. Ő a legjobb barátom is, a szerelmem és a gyerekem.

Annyira örülnék egy barátnak... Egy igaz barátnak.

És persze megint én kérek bocsánatot, mert belefáradtam a vitákba.