#harag

Belül ordít valaki,

kaparja a bordáimat,

mint egy bezárt állat,

aki már nem tudja, kit kellene hibáztatnia.

Haragszom a világra,

mert túl hangos, túl közönyös,

mert megy tovább akkor is,

amikor én darabokra hullok.

Haragszom magamra,

mert gyenge vagyok,

mert erős vagyok,

mert semmi sem pont jó,

és minden gondolat mögött ott áll egy vádló ujj.

Mindenki idegesít.

A levegő is túl közel jön.

A hangok tűk,

a tekintetek csiszolópapír,

és az érintés —

az érintés egyszerre hiány és fenyegetés.

Vágyom rá, hogy valaki gyengéden

végigsimítson rajtam,

hogy azt mondja: csend, itt vagyok,

de ugyanabban a pillanatban

összerándul bennem valami vad,

és beleharapnék abba a kézbe,

csak hogy érezzem,

nem én vagyok az egyetlen, aki fáj.

Nyűgös vagyok, mint egy vihar előtti ég,

tele elektromossággal,

de esni nem tudok.

Csak feszülök.

Csak zúgok.

Csak keresem, hol lehetne végre kiszakadni.

Van bennem valami sötét öröm is —

beismerem, suttogva,

szégyen nélkül,

hogy élvezném, ha kegyetlen lehetnék.

Mert amikor fájdalmat okozok,

nem én vagyok a célpont.

Amikor rombolok,

nem én török tovább.

Abban a pillanatban

nem áldozat vagyok,

hanem erő.

Hatalom íze van a számban,

fémes, forró,

mint a vér, amit nem lát senki,

csak érzed bennem lüktetni.

És mégis —

valahol a düh legmélyén,

a fogaim mögött,

az ökölbe szorított kezeim alatt

ott remeg valami más is:

egy halk, szégyenlős vágy,

hogy valaki ne taszítson el,

akkor sem,

Gondolom, ez a mindenféle gyászfolyamatok része, de mégiscsak engem mérgez elsősorban, ráadásul már kezdem nagyon unni.