Boldogóra-fotó

Majdnem leigazoltam csak a neve miatt, aztán persze beugrott, hogy át tudom nevezni a focistáim, ahogy akarom. Így van most egy Mikorka Kálmán nevű balhátvédem, például.

Ohh, szegény szerencsétlen MT, beleválasztott rendesen... Persze, benne van a pakliban, az elmúlt tíz évben ezek velem is megestek mind, de külön-külön, nem egyetlen órácskába sűrítve, jaj.

Amikor előkerül, ki vagyok, valahogy mindig felteszi az aktuális új ismerős a kérdést, melyik focicsapatnak szurkolok? Erre már negyedszázada mindig azt felelem, amit épp ma is, hogy az uruguayi válogatottnak!

Élénken emlékszem, akkor szerettem meg a Celestét, amikor 2001 őszén Ausztráliával vb-pótselejteztek, a Kenguruk akkor még az Óceániai Labdarúgó-szövegség kötelékébe tartoztak, csak néhány évvel később igazoltak át az ázsiaiba.

Aztán 2002 tavaszán a világbajnokságra hangolódásként akkori csajom öccse, Gegi gombfoci-bajnokságot szervezett a gimiben, engem is rábeszéltek, hogy induljak - mivel csak két gombfoci-csapatom volt, az 1994-es brazil és olasz válogatott, Stella vállalta, hogy gyöngy betűkkel felírja kézzel a neveket. Akkor csodálkozott el, amikor séróból felsoroltam a kezdőcsapatot, Carini, Montero, Recoba, Abreu stb.

Tisztes helytállást produkáltam, a legnagyobb érdeklődést az a meccs váltotta ki, amin romosra vertem (5-0) egykori földrajztanáromat, Alexa Pétert, a fél gimi ott szurkolt az aulában.

Aztán 2003-tól 2022-ig rengeteget írtam sportról, azon belül is főleg futballról, és nem feledkeztem meg Uruguay válogatottjáról, aktuális klasszis játékosairól soha: írtam róluk a Focivilágba, az [origo]-ra, 2009 és 2013 között Celeste címmel tematikus blogot vezettem róluk, majd legutóbb a Büntetőn is emlegettem őket, ha és amikor arra lehetőség adódott.

Természetesen a közelgő világbajnokságon sem lesz kérdés, kinek szurkolok majd, ami pedig leginkább foglalkoztatja az uruguayi drukkereket, hogy mi lesz középcsatár-poszton? Sem Darwin Núñez, sem Fede Viñas nem tud tartósan megfelelő teljesítményt felmutatni ebben a kulcsfontosságú pozícióban, hogy a harmadik számú jelöltről, Rodrigo Aguirréről - idén 17 meccsen öt gólt és három gólpasszt bírt összehozni Mexikóban - ne is beszéljünk... Még az a vad ötlet is felmerült többekben, hogy reaktiválni kéne a kiöregedett és lelassult, 39 éves Luisitót, hátha stikában át tudja harapni az ellenfél hátvédjének nyaki ütőerét, vagy legalább megzavarja egy jól irányzott köpéssel, de hát ez ostobaság, lássuk be. Azért dolgozik ott egy világhírű edző, Marcelo Bielsa, hogy az ilyen feladatokat megoldja.

Ahogy nézem, a tegnapi nappal a Bünti megint földbe állt, rövid története során már harmadszor. Igazán kíváncsi leszek, hová írhatok majd az ősztől sportról, futballról, és egyáltalán. Addig viszont nézzük és élvezzük a vébét!

Tractor pulling, azaz bajorul Bremswongziang

Nem látok elég bajor parasztot a gyárban, elmotoroztam a közeli Zornedingbe megnézni a traktorosok viadalát. Többségében helyi Eicher, Deutz, és Fendt trakeszek álltak rajthoz, a személyes kedvencem egy gyönyörű babakék, hathengeres Eicher Wotan II - a sportszerűség kedvéért azért tegyük hozzá, amikor egy John Deere, International, vagy McCormick gázpedáljába beletaposnak, abba beleremeg a föld! :D