Remetekan

Bámullak és csudállak titeket, magyar testvéreim! Bár a tulajdon ----- hegye hol- és meglétében lennék századannyira biztos, mint ti a világról alkotott ítéleteitekben!

-Halló! Üdvözöllek, polgártársam, ifj. Borszéki Lajos, születtél kilencven április tizenharmadikán, anyukád neve Bacsó Krisztina, laksz Martilapu utca tizenhárom, harmadik emelet kilenc! Tájékoztatlak, hogy veled és élettársaddal bűnszövetkezetben nagy értékű vagyon elleni bűncselekményeket kívánok végrehajtani, amely bűncselekmények előre kitervelése céljából a mai napon pontosan tizennyolc órakor élettársaddal együtt várlak a Nyalni-Cake cukrászda és fagylaltozó üzlethelyiségében (Martilapu utca tizenhét, földszint). Felhívom figyelmed, hogy megjelenésetek és fogyasztásotok konspiratív okokból helyiség jellegéhez, továbbá az év- és napszakhoz igazodjék!

Zelk Zoltán, a költő járt velünk elvégezni az ünnepélyes kezdőrúgást, ötszáz forintot kért egy-egy ilyen alakításáért, aztán felvette előlegbe tíz kezdőrúgás honoráriumát és soha többé nem láttuk.

Az üzletszerű rákászatot Rozsnyón a cigányok gyakorolták.

Hasznavehetőbb beszédpartnerem volt egy öreg francia kisasszony, aki többek között érdekes dolgokat mesélt nekem a budai hegyekbe tett vasárnapi kirándulásairól, amelyek folyamán finom francia saláták készítése céljából mindenféle füveket és gazokat gyűjtögetett az árokpartokon, olyanokat, amelyeknek kitűnő ízéről nekünk barbár magyaroknak sejtelmünk sincs.

Az én kisgyerek koromban a budai Várnak még nem volt vízvezetéke. A királyi palota lovardájának udvarán volt egy közhasználatra engedett kút, de ennek nem volt jó a vize.

Héja-nász az avaron, de black vernacularban.