50% nyúl - 50% motor | ne várj semmit — megkapod

Epp voltam kilezereztetni a honaljkutyamat (jokes on you, nincs is mit), pont az utcan/tomegkozlekedesen/kulso helyeken/stb. minket ert attrocitasainkrol beszeltunk, meg hogy milyen jo labedzes amikor spurizni kell az utcan (nem)… Hazafele meg gondolkoztam is ezen, hogy egesz jol dodge-oltam ezeket mar vagy miota, es, hogy milyen fasza kornyeken lakom, szinte keresni kell az ilyeneket. Szinte. Nyilvan, itt mar sejthetitek; a helyi alkoholista, Miklos a final boss (kor: n/a | signature scent: tablettas bor & kobanyai layerelve) felszallt a buszra, a megannyi helybol pont a mellettem levo hely volt a legszimpatikusabb – nyilvan, en is magam melle ulnek le.

A sztori innentol mar a jol ismert forgatokonyv szerint haladt: zajszuros fulesen keresztul is hallom az obegatasat es a megjegyzeseit (minden nore, kapott mindenki a figyelmebol es szines szavaibol), meg a metal zene se nyomta el, periferiabol latom a bamulasat, mindenki nez mindenhova, csak a csaveszre nem. Kiengedni belulrol is nehez kuldetesnek bizonyult emberunknek.

TEHAT, a legkozelebbi alkalmon ezekrol fogunk beszelgetni: lottonyeres, rank szakad az OTP, budai luxus villat nekunk dobnak ingyé’, nyaralas, kiskutyak, [list loading…]

Piazza Grande residential complex, by Aldo Loris Rossi (1979-1989).

Naples, Italy.

© Roberto Conte (2018, 2021)