Untitled

Egy nappal korábban, március 4-én délután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal magas beosztású bűnügyi nyomozója a fodrászához tartott, amikor megcsörrent a telefonja. A közvetlen felettese hívta sürgős ügyben. Arra kérte a beosztottját, hogy azonnal menjen az Alkotmányvédelmi Hivatal, a magyar kémelhárítás XI. kerületi épületéhez, oda tart ő is, a részleteket élőben elmondja. A nyomozó, akit ebben a cikkben Szabónak fogunk nevezni, lemondta a programját, és elindult a Fehérvári útra. Szabó ekkor még nem tudta, hogy a következő két napban az Orbán-rendszer utolsó nagy nemzetközi botrányának kulcsszereplőjévé válik.

Ezen a ponton a felettese – őt hívjuk Kovácsnak – sem tudott sokkal többet. A főnökei délután egyeztetésre hívták, ahol elmondták neki, hogy bűnügyi akciót terveznek, amelyet a NAV fog végrehajtani, mégpedig az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján, pénzmosás bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt. Kovácsnak ezzel rögtön problémája akadt, amit el is mondott a főnökeinek. Pénzmosásos ügyeket a NAV alapesetben csak akkor vizsgál, ha összefüggésben vannak valamely más, a NAV hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel – egyébként a rendőrség nyomoz. Kovács ezért jelezte, hogycsak kijelölés alapján tudnak eljárni, vagyis ha az ügyészség megküldi nekik a feljelentést azzal, hogy vizsgálják ki az ügyet.

Kovács aggályai miatt az egyik felettese felhívta egy kollégáját az AH-nál. Abban maradtak, hogy Kovács és a hasonló, érzékeny büntetőeljárásokban tapasztalt Szabó átmennek az AH épületébe egyeztetni a feljelentésről. Kováccsal ekkor még két fontos részletet osztottak meg az ügyről. A felettesei elmondták, hogy pénzszállításról van szó, ami Magyarországon keresztül történik, és hogy az érintettek előállítását a Terrorelhárítási Központ, a TEK munkatársai intézik.

Kovács és Szabó az épület előtt találkoztak, majd bekísérték őket egy szobába, ahol a Hivatal egyik munkatársa éppen a feljelentést írta egy számítógépen. Szabó az AH-s válla fölött rápillantott a képernyőre, és látta, hogy a feljelentés „titkos” minősítéssel van ellátva. Nem örült neki, minősített iratokkal sokkal bonyolultabb az eljárás, nehéz megszervezni az akciót, ezért abban egyeztek meg, hogy az AH nem minősítve teszi meg a feljelentést. Az is elhangzott, hogy bár a feljelentést az AH teszi, az előzetes felderítés az Információs Hivatal, vagyis a külső hírszerző szolgálat dolga.

A kész szöveget Szabó még a helyszínen elolvasta, és megpróbálta átgondolni, hogyan is kellene végigvinni az eljárást. Voltak kétségei, a felettese, Kovács szerint még meg is jegyezte, hogy a feljelentés „gyengécske”. Ő maga úgy emlékezett később, hogy kicsit „karcsúnak” érezte, és ennek hangot is adott.

Nem tudott kiolvasni belőle például „eredetleplezési célzatot”, vagyis azt, hogy az érintettek titkolni akarnák, honnan származik a szóban forgó pénz. Ez azért fontos, mert a magyar jogszabályok nem ismerik az úgynevezett autonóm pénzmosás büntetőjogi kategóriáját. Azaz a pénzmosás csak akkor számít bűncselekménynek, ha kapcsolódik hozzá az azt megelőző alapbűncselekmény, amiből a tisztára mosni kívánt illegális jövedelem vagy dolog származik.

Ha ugyanezt a feljelentést a NAV-nál tették volna meg, Szabó megküldte volna az illetékességgel rendelkező főügyészségnek vagy a hatáskörrel rendelkező Nemzeti Nyomozó Irodának.

Végül mégis eloszlottak a kételyei. Az nyugtatta meg, hogya feljelentés szövege szerint az Információs Hivatal adatai alapozzák a gyanút, és a feljelentést az AH teszi meg a legfőbb ügyésznek címezve.Biztosra vette, hogy ezeknek a szervezeteknek van valamilyen adatuk, amire az eljárást alapozhatják. Az is megnyugtatta, hogy a feljelentés címzettje a Legfőbb Ügyészség, tehát onnan küldik le a NAV-nak, így az illetékességgel sem lehet probléma. Úgy gondolta, „a feljelentés kapcsán van egy ügyészi kontroll”.

Szabó nem tartotta különösnek, hogy éppen őket keresték meg, mert hasonló, nagy horderejű, érzékeny ügyekben jellemzően ez a részleg szokott eljárni. Különben is, fegyelmezett pénzügyőrtisztként ha feladatot kap, végrehajtja, nem kérdezi, mi az oka, vagy miért neki kell csinálni, pláne, hogy ki döntötte el.

A NAV, azaz a pénzügyőrség katonás szervezet, szigorú hierarchiában működik, a feljebbvalók utasításait végre kell hajtani.

Amikor elkészült a feljelentés, kinyomtatták, elvitték az AH főigazgatójának, ő aláírta, és megküldték a legfőbb ügyésznek. Még a megbeszélésen elhangzott, hogy másnap lesz pénzszállítás, és ha valóban lesz pénz az autóban, akciót kell szervezniük, és meg kell indítania a NAV-nak az eljárást. Az AH-s kollégák azt mondták Szabóéknak, ha lesz szállítás, tudni fognak róla. Kovács ezért nekilátott, hogy amilyen gyorsan csak lehet, megszervezzék a műveletet.

Az akciót magát már megismerhette az ország alaposan az elmúlt három hónapban: a magyar hatóságok rajtaütöttek az Oscsadbank ukrán pénzintézet Ausztriából Ukrajna felé tartó pénzszállítóján, az M0-s körgyűrű alacskai pihenőjénél, Vecsés mellett. Az ukrán állampolgárságú pénzszállítókat elfogták, majd kiutasították az országból. 27 milliárd forint értékben foglaltak le aranyat és készpénzt, amit csak hónapokkal később, a választás után adtak vissza Ukrajnának.

Az esetből diplomáciai botrány lett, az „aranykonvoj” történetét az Orbán-kormány ukránellenes propagandához és a választási kampányban saját (erősen oroszbarát) külpolitikai narratívájának erősítésére használta fel. Horváth Lóránt, az Oscsadbankot és a pénzszállítókat képviselő budapesti ügyvédi iroda vezetője többször is kijelentette, hogy nyilvánvalóan politikai döntésen alapult a magyar hatóságok eljárása. Horváth korábban úgy nyilatkozott, hogy az eljárásban résztvevők „hivatali visszaélést, a terrorcselekményt, a jogellenes fogva tartás minősített esetét, a testi sértést, a bántalmazást hivatalos eljárásban és a kényszervallatást” is elkövettek.

A Telex június 3-án megjelent cikke szerint maga Orbán Viktor döntött arról, hogy le kell csapni a pénzszállítóra, a rajtaütés időpontja is a kormányzattól jött, ezt az Alkotmányvédelmi Hivatal is elismerte a lapnak.

Az ügyben több feljelentést is tettek a magyar szervekkel szemben. Az ügyészség április végén rendelt el nyomozást, ebben a büntetőeljárásban hallgatták meg tanúként Szabót és Kovácsot, az akcióban résztvevő két NAV-os vezetőt május közepén, vagyis a kormányváltás után. A cikkben szereplő idézetek az általuk tett tanúvallomások összesen több mint 20 oldalas jegyzőkönyveiből származnak, az eseménysort így az ő szemszögükből mutatjuk be. Az részletek megismeréséhez segítséget nyújtott az imént említett ügyvéd, Horváth Lóránt is.

Ez természetesen csak az egyik oldala a történetnek, amelyben a NAV-on kívül érintett az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a TEK, a Legfőbb Ügyészség, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és végső soron az akkori magyar kormány és a kormányfő. Az ő szempontjaikat nem ismerjük első kézből. Ugyanakkor a két NAV-os vezetőnek rálátása volt az akció fontos részleteire, ezért a beszámolóikon keresztül közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy pontosan milyen események sorozata juttatta újabb történelmi mélypontra a magyar és az ukrán kormány közötti kapcsolatokat.

A NAV-osoknak a tanúvallomásuk során igazmondási kötelezettségük volt, de ettől még persze félreérthettek, rosszul láthattak bizonyos folyamatokat. Emellett saját magukra nem kötelesek terhelő vallomást tenni, erre nem is kötelezhetők. Az egész ügyre egyébként is jellemző, hogy minden érintett igyekszik a saját felelősségét kisebbíteni. A két tanúvallomás ugyanakkor jelentős átfedésben van, és az eset más, a nyilvánosságban már ismert körülményei is megegyeznek azzal, ami a vallomásokban elhangzik.

Telefon Hajdu Jánossal

Menjünk vissza az akció előtti nap délutánjára, március 5-ére A feljelentés elkészült, az AH elküldte az ügyészségnek, és elhangzott, hogy lehet, már másnap le kell csapni a konvojra, ha lesz pénz az autóban. Kovács még az AH épületében félrehív egy ottani, az egyeztetésen részt vevő vezetőt. Megkéri, hogy menjenek át egy másik helyiségbe, mondani akar valamit. A tanúvallomása szerint Kovács szeretett volna „minden olyan szereplővel leülni, akinek ebben az ügyben szerepe volt vagy szerepe lehet. Az teljesen világos volt számunkra, hogy itt a különböző hatóságok működnek együtt, és mi rendelkezünk a legkevesebb információval.”

Az AH-s kollégákkal megegyeztek abban, hogy összeülnek még egyszer, átbeszélni a részleteket minden érintettel, ezért Kovács felhívta a felettesét, hogy megkérdezze, kivel kell egyeztetnie a TEK részéről (korábban ez a felettese mondta Kovácsnak, hogy a TEK intézi az előállításokat). Kovács meg is kapta Hajdu János számát, azzal, hogy vele kell egyeztetnie. Hajdu a Terrorelhárítási Központ nagy hatalmú főigazgatója, Orbán Viktor egykori testőre. A TEK-et Orbán gyakorlatilag neki hozta létre a Fidesz első kétharmados győzelme után, mióta létezik a szervezet, nem vezette más. (Magyar Péter, az új miniszterelnök május 26-án felmentette Hajdu Jánost a főigazgatói pozícióból.)

Kovács tehát felhívta Hajdut, és elmondta neki, hogy „a holnapi napra tervezünk egy realizálást, és egy műveleti szintű megbeszélést szeretnénk”. Hajdu ellentmondást nem tűrően közölte, hogy ez a megbeszélés csakis a TEK-ben lehet. Megadta egy TEK-es vezető telefonszámát, hogy Kovács a továbbiakról vele egyeztessen. Kovács még aznap este elküldi majd azoknak a névsorát, akik másnap részt vesznek az egyeztetésen az AH, az IH, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a NAV részéről. A találkozót a TEK épületébe beszélik meg, reggel 8 órára.

Kovács és Szabó még visszamennek a munkahelyükre, a NAV épületébe, előkészíteni a másnapi akciót. Szabó kijelöli két beosztottját – akik éppen az irodában vannak – a műveletben való részvételre, aztán mindannyian hazamennek. Hosszú napjuk lesz másnap.

Magas rangú állami vezetők autói a TEK előtt

Szabó korán kelt, hogy átgondolja a feladatokat, és nem sokkal reggel hat óra után küldött az akcióban résztvevő kollégáinak egy e-mailt „az intézkedési tervvel és az előállítással kapcsolatos jogszabály háttérrel”. A vallomása szerint Szabó nem tudja, ki döntött úgy, hogy az előállítás a TEK dolga lesz, de ezt az információt kapta a felettesétől, Kovácstól (akinek ugyancsak a felettese mondta, hogy így lesz).

Szabó az e-mailben leírta, ha a NAV-ot kérnék az elfogáshoz, akkor a NAV-ról szóló törvény alapján „milyen jogalapon lehet előállítani, míg ha a TEK-et kérjük fel, a rendőrségi törvény alapján, akkor milyen jogalapon lehet ezt megtenni. Abban biztos voltam, hogy a NAV törvény alapján tanút nem lehet előállítani, a rendőrségi törvény alapján pedig én azt silabizáltam ki, hogy előállítható, akinél tárgyi bizonyítási eszköz van, vagy elkobozható dolog.”

Ezen a ponton Szabóék még mindig nem kapták meg magát a feljelentést. Abból indult ki, „ha mindössze ennyi adat lesz, akkor az érintett személyek csak tanúként vonhatók be az eljárásba”. Tehát csak akkor lehet előállítani őket, „ha a személyazonosságukat a helyszínen nem lehet megállapítani, illetve ha tőlük tárgyi bizonyítási eszköz vagy elkobzás alá eső dolgot kell visszatartani”.

A Telex cikke szerint a NAV bevonására az akcióba azért lehetett szükség, mert az ukrán pénzszállító cég tavaly hivatalos szerződést kötött a magyar rendőrséggel a konvojok fegyveres biztosítására, ezért jobbnak látták, ha nem a rendőrök nyomoznak utánuk. A NAV-nak pedig fel kellett kérnie a TEK-et, hogy ők intézzék az elfogást, annak ellenére, hogy a pénzügyőrségnek is van saját bevetési egysége az ilyen feladatokra.

A Telexnek a háttérbeszélgetéseken a TEK bevonását részben azzal magyarázták, hogy azt hitték, az ukránoknál fegyver lesz, és úgy ítélték meg, a TEK felkészültebb ilyen helyzetben. De egy kormányzathoz közel álló forrás nem tagadta, hogy ennek is politikai oka volt, mert a TEK felvonultatása eleve látványosabb, mint a NAV által használt Merkúr kommandóé. Ezzel kapcsolatos megkeresésükre a TEK azt válaszolta, a jogszabályok értelmében bizonyos esetekben kizárólagos hatáskörrel végzi a „bűncselekményekkel gyanúsítható személyek elfogását, előállítását a felkérő szervek részére”, és erre a feladatra a NAV kérte fel. Ez később még fontos lesz.

A reggel 8 órás egyeztetés a TEK épületében a megbeszéltekhez képest csúszott. Kovács a tanúvallomásában érzékelteti, mi lehetett az ok: magas beosztású állami vezetők jártak a Központnál. Kovács ezt a TEK épületénél álló autók alapján gondolta. Azt mondta, „korábbi híradások alapján állami vezetők által használt gépjárműveket ismertem fel”. Azt ugyanakkor nem tudja, hogy ez összefüggésben volt-e az ügyükkel, és hozzáteszi, a maga részéről biztos benne, hogy nem. (Ez elég beszédes részlete a vallomásnak. A NAV-tiszt egyrészt fontosnak tartja megjegyezni, hogy „állami vezetők autóit”, olyanokat, amiket tévés híradások alapján ismert fel – ilyen eleve nem sok lehet – látta a helyszínen, épp a döntő megbeszélések előtt, de aztán gyorsan hozzáteszi, hogy ez biztosan nincs összefüggésben az üggyel.)

A késéssel kezdődött egyeztetésen a NAV-on és a TEK-en kívül részt vettek az AH, az IH és az NBSZ képviselői. Szabó és Kovács abban bíztak, az értekezlet után tisztábban fognak látni, pontosan kinek mi a feladata ebben a sürgős akcióban. A szobába egyszer csak belépett egy magas rangú TEK-es vezető, és rögtön nekilátott kiosztani a feladatokat. „Elmondta, hogy hol fogjak kikísérni az autót, illetve azt is, hogy az autó utasai a TEK épületébe lesznek előállítva, ahol fogunk kapni irodákat a kihallgatások foganatosítására. Gyakorlatilag átvette nem csak a szót, de az ügy teljes körű operatív irányítását is, annak ellenére, hogy ekkor még nem volt folyamatban lévő büntetőeljárás, és a NAV részéről nem került sor TEK eljárásban való közreműködésre történő felkérésére sem. Mi ezt jeleztük neki, így én közöltem, hogy mindehhez szükség volna egy elrendelt nyomozásra és egy alakszerű felkérésre” – magyarázta a vallomásában Kovács.

Az ilyen elfogásokat jellemzően a NAV saját bevetési egységei végzik, de nem példátlan, hogy „egy elfogás TEK közreműködéssel valósul meg, ez azonban nem gyakori, ezért mintát kértünk a TEK-től a felkérésre”. Miután elrendelték a nyomozást, a NAV a kapott minta alapján kérte fel a TEK-et az akcióban való közreműködésre, alig néhány órával a tényleges elfogás előtt.

A megbeszélésen elhangzott, hogy miután a szállítmány bejön az országba, járőrök állítják meg a kisbuszt, és megnézik, hogy van-e benne pénz. Ha pedig van, a TEK az alacskai pihenőnél megállítja az ukránokat.

Még egyszer: ezen a ponton a feljelentést még nem szignózta a NAV-nak az ügyészség, a NAV ezért nem rendelt el nyomozást, így a TEK-et sem tudta felkérni, hogy közreműködjön az elfogásban, annak ellenére, hogy mindössze órákra vagyunk az ukrán pénzszállítók feltartóztatásától. A TEK viszont az egész akció irányítójaként dirigál.

Hogy mennyire rendhagyó, hogy a feljelentés megérkezése, illetve a nyomozás elrendelése előtt már egyeztetéseket folytat a NAV a TEK-kel, az eljáró ügyészben is felmerült Szabó tanúmeghallgatása során. De Szabó nem ezt furcsállotta:

„Máskor is előfordult már olyan, hogy szóltak, hogy fogunk kapni egy feladatot, és azt elkezdtük előzetesen megszervezni. Itt is erről volt szó, hiszen már 4-én szóltak délután, hogy másnap jöhet egy olyan pénzszállítmány, amellyel kapcsolatban intézkedni szükséges, ezért kezdtük el szervezni a feladatokat. Számomra az volt egyedül rendhagyó, hogy a TEK-hez kellett átmenni az ő épületükbe. Én korábban így nem dolgoztam ügyön”.

Fontos rögzíteni, hogy a NAV és a TEK nem ellenérdekelt szervezetek, ha együttműködnek egy-egy ügyön, az nem valamiféle összeesküvés, hanem a gyakorlat része.

A feljelentés és az „elveszett” melléklet

A megbeszélés után Szabó és Kovács visszamentek a NAV irodájába megtartani az akció előtti eligazítást. Közben megérkezett a feljelentés a bűnüldöző szervek belső rendszerén, a RobotZsarun keresztül. „A Legfőbb Ügyészség azzal küldte le, hogy nyomozás elrendelése szükséges, és arra minket jelölnek ki” – mondta Szabó a vallomásában.

Erről Kovács többször is egyeztetett telefonon és írásban különböző ügyészekkel.

Mind Szabó, mind Kovács állítják, hogy „az eljárás megindulásának ezen módja nem szokatlan, mivel OLAF-jelzések, illetve országgyűlési képviselői kérdések kapcsán is az szokott történni, hogy azokkal összefüggésben a Legfőbb Ügyészség átiratban közli az azzal összefüggő szakmai álláspontját, és a döntés meghozatala, illetve az eljárási cselekmények végrehajtása végett megküldi az iratokat a NAV mint nyomozó hatóság részére” (idézet Kovács tanúvallomásából). Kovács hozzáteszi, sem neki, illetve tudomása szerint kollégáinak sem határozta meg az ügyészség, milyen nyomozati cselekményeket várnak el az ügyben, és hogy ezek mikor történjenek.

A feljelentés egyébként megegyezett azzal, amit Szabó korábban az AH-nál olvasott, viszont fel volt tüntetve, hogy van egy melléklete is, ezt azonban a Legfőbb Ügyészség nem küldte meg a NAV-nak. A melléklet az AH jelentését tartalmazta, amire a feljelentés hivatkozik is. Kovács és Szabó is azt vallják, hogy ennek a mellékletnek nem ismerik tartalmát, mert soha nem látták. Kovács ugyanakkor – már az akció után – felhívta az ügyészséget a melléklettel kapcsolatban, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az AH „visszavárólag” küldte meg nekik a kért iratot, ezért az már nincs a Legfőbb Ügyészség birtokában.

Erre Kovácsék megkeresték az AH-t, akik azt írták, a jelentés nincs náluk, azt az ügyészség nem küldte vissza – legalábbis ez derül ki Kovács tanúvallomásából. Az ellentmondást nekünk sem sikerült feloldani, de a Telex cikke szerint az az ügyész, aki betekinthetett a titkos iratokba, úgy ítélte meg, hogy az idegenrendészeti eljárásban az Alkotmányvédelmi Hivatal az ukránokkal kapcsolatos, nemzetbiztonsági kockázatra utaló tényeket nem támasztotta alá kellő adatokkal.

Szabót a meghallgatása során megkérdezték, hogy a szakmai tapasztalata alapján kizárólag az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentésére alapozva, annak melléklete nélkül a pénzmosás bűntettének nyomozás elrendeléséhez szükséges gyanúja fennállt-e. A következő választ adta:

„Azt gondolom, hogy igen. A feljelentés bár konkrétumokat nem tartalmazott, de arról szólt, hogy ismeretlen forrásból származó, kifejezetten nagy összegű pénzt szállítanak át az országon. Szerintem ez az információ elegendő ahhoz, hogy nyomozást rendeljenek el, amelyben esetleg meg lehet nézni, hogy mi lehet ez az ismeretlen forrás. A konkrét ügyben például a szemle keretében a gépkocsiban valamilyen offshore tevékenységre utaló adat vagy bizonyíték keletkezett volna, például bélyegző, biankó számla, akkor a bűncselekmény megalapozott gyanúja is fennállhatott volna.”

Más kérdés, hogy az ügyészség szakmai állásfoglalása alapján a nyomozást mindenképpen el kellett rendelni, ráadásul a NAV-osok abban a hiszemben voltak, hogy a Legfőbb Ügyészség úgy teszi meg a javaslatát, hogy több információ birtokában vannak, mint ők, hiszen ismerik a melléklet, vagyis az AH jelentésének tartalmát.

Szabó és Kovács ezen a ponton a NAV épületében készítik elő az akciót, de a dolgok hirtelen megváltoznak. Kovács ugyanis fél órával a pénzszállítók elfogása előtt kap egy telefont.

A NAV-osok kis híján lekésik az elfogást

Bár korábban a közvetlen felettese azt mondta, „a NAV részéről sem én, sem senki más nem ülhet be az egész esemény köré szervezett operatív törzsbe”, vagyis abba a szűk vezetői csapatba, akik a TEK épületében egy erre a célra berendezett szobából monitorozzák az eseményeket, az utolsó pillanatban változott a terv, és arra utasították, hogy ő és Szabó induljanak el a Zách utcába, mégis be kell ülniük az operatív törzsbe.

Kovács és Szabó nagyjából egy időben érkeztek meg a TEK épületéhez, itt azonban a beléptetésükkel gondok voltak, annyira az utolsó pillanatban változott a felállás, hogy nem volt leadva a nevük a kapunál, ezért Kovács elmondása szerint szinte lekésték az elfogást. „Épphogy odaértünk a törzsbe, mielőtt a TEK a nulláson kivette az autókat, és ugyanígy a helyszínen lévő NAV-os kollégáim szinte épphogy megérkeztek a helyszínre, ahol a szemlét végre kellett hajtani, mielőtt a TEK feltartóztatta az érintett gépjárműveket.”

Az operatív törzsben jelen voltak az AH, az IH, az NBSZ és a TEK képviselői, beleértve Hajdu János főigazgatót, és ott volt Farkas Örs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda polgári nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős államtitkára, Rogán Antal bizalmi embere. Nem sokkal korábban futott be az információ, hogy a járőrök pénzt láttak a megállított pénzszállító autóban, így az akcióra sor fog kerülni. Szabó utasította NAV-os beosztottjait, hogy induljanak el az alacskai pihenő felé, mert a TEK hamarosan feltartóztatja a pénzszállítókat. Szabó vallomása szerint „elhangzott, hogy két szállító autó van, sok pénz és militáris kinézetű emberek utaznak az autókban”. Ezzel párhuzamosan a NAV-os vizsgálók, akik a pénzszállítók kihallgatásait végzik majd, megérkeztek a TEK-be.

Az operatív törzset egy föld alatti szinten rendezték be, szigorú be- és kiléptetés volt érvényben az egész épületben. Az eseményeket egy nagy LED-falon élőben közvetítették a jelenlévőknek, hang nélkül. A kivetítőn a benzinkút kameráinak képei, az autópályán elhelyezett kamerák felvételei, valamint az intézkedésben részt vevő TEK-esek testkameráinak felvételei váltakoztak.

A Magyarország Kormánya YouTube-csatornán és Facebook-oldalon másnap közzétettek egy videót az elfogásról. Ezen maszkos, sisakos TEK-esek gépfegyverekkel az oldalukon földre teperik és megbilincselik az ukrán pénzszállítókat. Az egyik felvételen két ukrán férfi fekszik az aszfalton, a kezük hátra van bilincselve, és egy-egy TEK-es térdel a hátukon.

NAV-osokat nem látni a videón, pedig ott voltak aznap az alacskai pihenőnél, és el is kezdték a helyszíni szemlét. A március 5-ei reggeli megbeszélésen Szabó ragaszkodott ahhoz, hogy a szemlét mindenképpen elkezdjék ott, ahol a pénzszállítókat feltartóztatták. Kovács szerint ez „az érintettek telefonjai adatmentésének szempontjából is különösen fontos, ugyanis az eszközök adattartalmához való hozzáférés az első néhány percben biztosított a leginkább”.

A feljelentés és az „elveszett” melléklet

A megbeszélés után Szabó és Kovács visszamentek a NAV irodájába megtartani az akció előtti eligazítást. Közben megérkezett a feljelentés a bűnüldöző szervek belső rendszerén, a RobotZsarun keresztül. „A Legfőbb Ügyészség azzal küldte le, hogy nyomozás elrendelése szükséges, és arra minket jelölnek ki” – mondta Szabó a vallomásában.

Erről Kovács többször is egyeztetett telefonon és írásban különböző ügyészekkel.

Mind Szabó, mind Kovács állítják, hogy „az eljárás megindulásának ezen módja nem szokatlan, mivel OLAF-jelzések, illetve országgyűlési képviselői kérdések kapcsán is az szokott történni, hogy azokkal összefüggésben a Legfőbb Ügyészség átiratban közli az azzal összefüggő szakmai álláspontját, és a döntés meghozatala, illetve az eljárási cselekmények végrehajtása végett megküldi az iratokat a NAV mint nyomozó hatóság részére” (idézet Kovács tanúvallomásából). Kovács hozzáteszi, sem neki, illetve tudomása szerint kollégáinak sem határozta meg az ügyészség, milyen nyomozati cselekményeket várnak el az ügyben, és hogy ezek mikor történjenek.

A feljelentés egyébként megegyezett azzal, amit Szabó korábban az AH-nál olvasott, viszont fel volt tüntetve, hogy van egy melléklete is, ezt azonban a Legfőbb Ügyészség nem küldte meg a NAV-nak. A melléklet az AH jelentését tartalmazta, amire a feljelentés hivatkozik is. Kovács és Szabó is azt vallják, hogy ennek a mellékletnek nem ismerik tartalmát, mert soha nem látták. Kovács ugyanakkor – már az akció után – felhívta az ügyészséget a melléklettel kapcsolatban, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az AH „visszavárólag” küldte meg nekik a kért iratot, ezért az már nincs a Legfőbb Ügyészség birtokában.

Erre Kovácsék megkeresték az AH-t, akik azt írták, a jelentés nincs náluk, azt az ügyészség nem küldte vissza – legalábbis ez derül ki Kovács tanúvallomásából. Az ellentmondást nekünk sem sikerült feloldani, de a Telex cikke szerint az az ügyész, aki betekinthetett a titkos iratokba, úgy ítélte meg, hogy az idegenrendészeti eljárásban az Alkotmányvédelmi Hivatal az ukránokkal kapcsolatos, nemzetbiztonsági kockázatra utaló tényeket nem támasztotta alá kellő adatokkal.

Szabót a meghallgatása során megkérdezték, hogy a szakmai tapasztalata alapján kizárólag az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentésére alapozva, annak melléklete nélkül a pénzmosás bűntettének nyomozás elrendeléséhez szükséges gyanúja fennállt-e. A következő választ adta:

„Azt gondolom, hogy igen. A feljelentés bár konkrétumokat nem tartalmazott, de arról szólt, hogy ismeretlen forrásból származó, kifejezetten nagy összegű pénzt szállítanak át az országon. Szerintem ez az információ elegendő ahhoz, hogy nyomozást rendeljenek el, amelyben esetleg meg lehet nézni, hogy mi lehet ez az ismeretlen forrás. A konkrét ügyben például a szemle keretében a gépkocsiban valamilyen offshore tevékenységre utaló adat vagy bizonyíték keletkezett volna, például bélyegző, biankó számla, akkor a bűncselekmény megalapozott gyanúja is fennállhatott volna.”

Más kérdés, hogy az ügyészség szakmai állásfoglalása alapján a nyomozást mindenképpen el kellett rendelni, ráadásul a NAV-osok abban a hiszemben voltak, hogy a Legfőbb Ügyészség úgy teszi meg a javaslatát, hogy több információ birtokában vannak, mint ők, hiszen ismerik a melléklet, vagyis az AH jelentésének tartalmát.

Szabó és Kovács ezen a ponton a NAV épületében készítik elő az akciót, de a dolgok hirtelen megváltoznak. Kovács ugyanis fél órával a pénzszállítók elfogása előtt kap egy telefont.

A NAV-osok kis híján lekésik az elfogást

Bár korábban a közvetlen felettese azt mondta, „a NAV részéről sem én, sem senki más nem ülhet be az egész esemény köré szervezett operatív törzsbe”, vagyis abba a szűk vezetői csapatba, akik a TEK épületében egy erre a célra berendezett szobából monitorozzák az eseményeket, az utolsó pillanatban változott a terv, és arra utasították, hogy ő és Szabó induljanak el a Zách utcába, mégis be kell ülniük az operatív törzsbe.

Kovács és Szabó nagyjából egy időben érkeztek meg a TEK épületéhez, itt azonban a beléptetésükkel gondok voltak, annyira az utolsó pillanatban változott a felállás, hogy nem volt leadva a nevük a kapunál, ezért Kovács elmondása szerint szinte lekésték az elfogást. „Épphogy odaértünk a törzsbe, mielőtt a TEK a nulláson kivette az autókat, és ugyanígy a helyszínen lévő NAV-os kollégáim szinte épphogy megérkeztek a helyszínre, ahol a szemlét végre kellett hajtani, mielőtt a TEK feltartóztatta az érintett gépjárműveket.”

Az operatív törzsben jelen voltak az AH, az IH, az NBSZ és a TEK képviselői, beleértve Hajdu János főigazgatót, és ott volt Farkas Örs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda polgári nemzetbiztonsági szolgálatokért felelős államtitkára, Rogán Antal bizalmi embere. Nem sokkal korábban futott be az információ, hogy a járőrök pénzt láttak a megállított pénzszállító autóban, így az akcióra sor fog kerülni. Szabó utasította NAV-os beosztottjait, hogy induljanak el az alacskai pihenő felé, mert a TEK hamarosan feltartóztatja a pénzszállítókat. Szabó vallomása szerint „elhangzott, hogy két szállító autó van, sok pénz és militáris kinézetű emberek utaznak az autókban”. Ezzel párhuzamosan a NAV-os vizsgálók, akik a pénzszállítók kihallgatásait végzik majd, megérkeztek a TEK-be.

Az operatív törzset egy föld alatti szinten rendezték be, szigorú be- és kiléptetés volt érvényben az egész épületben. Az eseményeket egy nagy LED-falon élőben közvetítették a jelenlévőknek, hang nélkül. A kivetítőn a benzinkút kameráinak képei, az autópályán elhelyezett kamerák felvételei, valamint az intézkedésben részt vevő TEK-esek testkameráinak felvételei váltakoztak.

A Magyarország Kormánya YouTube-csatornán és Facebook-oldalon másnap közzétettek egy videót az elfogásról. Ezen maszkos, sisakos TEK-esek gépfegyverekkel az oldalukon földre teperik és megbilincselik az ukrán pénzszállítókat. Az egyik felvételen két ukrán férfi fekszik az aszfalton, a kezük hátra van bilincselve, és egy-egy TEK-es térdel a hátukon.

NAV-osokat nem látni a videón, pedig ott voltak aznap az alacskai pihenőnél, és el is kezdték a helyszíni szemlét. A március 5-ei reggeli megbeszélésen Szabó ragaszkodott ahhoz, hogy a szemlét mindenképpen elkezdjék ott, ahol a pénzszállítókat feltartóztatták. Kovács szerint ez „az érintettek telefonjai adatmentésének szempontjából is különösen fontos, ugyanis az eszközök adattartalmához való hozzáférés az első néhány percben biztosított a leginkább”.

Szabó erről azt mondja, már a gépjárművek kipakolásakor úgy látták, „nincs olyan bizonyíték, amely alapján indokolt volna a lefoglalás”, ezért még aznap, március 5-én délután-estefelé Kováccsal „véglegesen eldöntöttük, hogy a pénz lefoglalására nem fog sor kerülni”. A döntést közölték az operatív törzs többi tagjával, akik Szabó szerint ezen meglepődtek. Ennek ellenére a pénz és a két autó ott maradtak a TEK őrzésében, a szemlét ugyanis még nem fejezték be, még nem vizsgáltak át mindent. A kisbuszokat a TEK a következő napokban visszaadta, de a pénzt, ahogy már említettük, csak a kormányváltás után szolgáltatták vissza az ukrán banknak.

Még március 9-én rendeletbe foglalta az Orbán-kormány, hogy a helyszínen nem volt tisztázható az ukrán pénzszállító autókban lefoglalt vagyon jogcíme, és a szállítás nem a szokásos nemzetközi gyakorlat szerint történt. Kocsis Máté, a Fidesz akkori frakcióvezetője aznap benyújtott egy törvényjavaslatot is az ügyben, amit meg is szavaztak. Március 13-án aztán kihirdették a törvényt, amely szerint nemzetbiztonsági érdek kideríteni, honnan származik a lefoglalt ukrán vagyon, valamint hova és milyen célból vitték.

Horváth Lóránt, az ukrán pénzszállítók jogi képviselője erről azt mondta, szerinte a magyar állam a törvényjavaslattal gyakorlatilag beismerte, hogy jogszerűtlenül foglalták le a vagyonelemeket az ukrán pénzszállítóktól. Szerinte a törvényjavaslattal azt a nyomozati részt próbálják pótolni, ami eddig elmaradt. Később azt is mondta, ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a kormány lefoglalta egy külföldi állami intézmény vagyonát, ami jogtörténeti jelentőségű lépés.

Kuznyecov rosszul lesz

Történt még egy figyelemre méltó dolog a kihallgatások közben, amiről Szabó és Kovács is csak szűkszavúan beszélnek a tanúkihallgatásuk során. A Telex cikke szerint már korábban az IH látókörébe került az extitkosszolga Kuznyecov, akit 2011-ben elmarasztalt egy kijevi bíróság, állítólag korrupciós ügyben. Ennek abból a szempontból volt jelentősége, hogy a pénzszállítást a hatóságok pénzmosással hozták összefüggésbe, és már maga a gyanú is alapvetően Kuznyecov múltja miatt merülhetett fel, bár így is gyenge lábakon állt.

Március 5-én, miután a NAV tanúként kihallgatta Kuznyecovot, Szabó és Kovács azt látták az operatív törzsnek berendezett szobában a kivetítőn, hogy a férfi „rosszul lett, vagy rosszullétet színlelt”. Szabó elmondása szerint a TEK orvosa lehetett, aki először ellátta, ő injekciót is adott neki, szerinte a karjába. Ekkor „a törzsben valaki részéről, szerintem egy TEK-estől elhangzott, hogy azonnal mentőt kell hívni hozzá. A szemlét végzőknek le is kellett szólni, hogy vegyenek elő valami szürke táskát, amiben az ember gyógyszerei voltak, de egyébként az orvos később nem engedte, hogy abból bármit bevegyen, mivel nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen gyógyszert akar fogyasztani”. Később Kuznyecovot elszállították, Szabó szerint mentővel.

Kovács azt is elmondja, hogy később a kollégáitól arról értesült, hogy „a kihallgatás ideje alatt kiabálást hallottak”, de nem tudja, pontosan mi történt.

A pénzszállítók ügyvédje, Laczó Adrienn akkor arról beszélt, hogy Kuznyecov cukorbeteg, és egészségügyi problémái miatt kezelésre volt szüksége.

A nagykövet

Este 11 óra is elmúlt már, amikor Szabó és Kovács abban maradtak, arra a napra felfüggesztik a szemlét, az eljárást másnap folytatják. Az esti órákban már csak a két ukrán sofőr mint tanú jelen volt az autók szemléjén.

Kovács szerint „a TEK az események során mindenkinek biztosított élelmet és italt, az ukránoknak is”. Tudomása szerint a TEK épületében rendeztek be a pénzszállítóknak „egy vagy több helyiséget, ahol tartózkodhattak éjszaka, miután mi elmentünk”, ezt Szabó is így tudja, és az ukránok ügyvédje, Laczó Adrienn is arról beszélt egy korábbi nyilatkozatában, hogy a pénzszállítók a kihallgatóhelyiségben töltötték az éjszakát, kivéve Kuznyecovot, akinek orvosi ellátásra volt szüksége. Laczó Adrienn szerint „azért az nem szokványos, hogy tanúkat így tartsanak fogva 30 órán keresztül”.

Másnap 10 órakor folytatódott az autók átvizsgálása a TEK hangárjában. Mivel a szemlét előző nap felfüggesztették, a két sofőr esetében már csak arra volt jogi lehetősége a NAV-nak, hogy felkérje őket mint tanúkat, hogy jelenjenek meg a szemle folytatásánál, de igazából erre sem volt feltétlenül szükség. Kovács szerint „a szemle más kijelölt személy jelenlétében is lefolytatható lett volna, tehát akár a nagykövetséggel egyeztetve más megfelelő személy is helyettesíthette volna a sofőröket. Egy szó, mint száz, mind a hét tanú a kihallgatások befejeztével a NAV büntetőeljárása tekintetében szabadon távozhatott volna.”

Ennek ellenére legjobb tudomásuk szerint március 6-án még mind a hét ukrán állampolgárt fogva tartották a TEK épületében, és ezzel egybevágnak az ukránok jogi képviselőinek a nyilatkozatai is.

A NAV-osok azt vélelmezték, hogy idegenrendészeti őrizetben vannak az országból való kitoloncolásukig. A szemlén ugyanaz a két ukrán sofőr vett részt, mint előző nap. Mindketten meg voltak bilincselve, ezt Szabó, aki a hangár közeléből koordinálta a szemlét, a saját szemével látta, Kovács pedig, aki a TEK épületében tartózkodott, az egyik jegyzőkönyv tartalmából következtetett arra, hogy „az egyikük biztosan meg volt, hiszen panaszolta, hogy fájnak a kezei a bilincstől”.

A NAV-os vezető azt nem tudta megmondani, hogy „pontosan milyen kommunikáció előzte meg azt, hogy ezt a két személyt a TEK-es biztosítók a szemlék helyszínére kísérték”, és azt sem, kinek az ötlete, javaslata vagy kérése alapján, kinek a közreműködésével kerültek a szemle helyszínére. Abban viszont biztos, hogy a szemlét jogszerűen le tudták volna folytatni a jelenlétük nélkül is.

Nem sokkal 12 óra előtt még zajlott a szemle, amikor a Signal applikáció sötétkék ikonja villant fel Szabó telefonján. Egy pénzügyőr kollégája hívta, hogy elmondja, nemrég a NAV irodájában volt az ukrán nagykövet, Sándor Fegyir, és egy konzul, hogy a pénzszállítók felől érdeklődjenek, és már úton vannak a TEK Zách utcai telephelyére, ahol a szemle zajlik, és ahol az ukrán állampolgárokat fogva tartották. Szabó a vallomása szerint aznap végül mégsem találkozott az ukrán nagykövettel, sem ő, sem a konzul nem jelentek meg a szemle helyszínén, pedig már a TEK-es kollégáknak is szólt, hogy nemsokára érkeznek.

Négy nappal később, március 10-én viszont mindketten eljöttek a NAV irodájába, ahol Szabó és a helyettese fogadták őket. Sándor Fegyir „nagyon törve beszélte a magyart”, ezért a konzul fordított. Szabó vallomása szerint a nagykövet azt mondta neki, „őket a pénz nem érdekli, csak az emberek”. Eddigre az ukránokat már kitoloncolták Magyarországról Ukrajnába, ezért nem világos, mit értett ez alatt. Fegyir azt is elmondta Szabónak, hogy március 6-án, ahogyan a kollégája jelezte Signalon, odamentek a TEK telephelyére, „azonban ott a TEK munkatársától azt a tájékoztatást kapták, hogy ukrán állampolgárok nincsenek az épületben”.

Laczó Adrienn, az ukrán pénzszállítók ügyvédje korábban arról beszélt, tudnak arról, hogy „Ukrajna nagykövete kinn állt a TEK épülete előtt, de nem engedték be”. Erről részletes kérdéssort küldtünk az ukrán nagykövetségnek, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.

Nem sokkal a szemle vége előtt, 1 óra körül arról értesítette Szabót egy TEK-es vezető, hogy az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) munkatársai jönnek a helyszínre, hogy meghallgassák a két ukrán sofőrt. A szemlét felfüggesztették, az OIF meghallgatta az ukránokat, „valamilyen iratokat is kézbesítettek nekik, nyomtatót is hoztak magukkal”. Nagyjából délután 3-kor a NAV-osok végeztek a szemlével, és a TEK elvitte a helyszínről a két ukránt. Szabó úgy tudja, a többiek ekkor már úton voltak Záhony felé, valahol találkoztak velük, és a hét ukrán állampolgár egyszerre lépte át a határt március 6-án délután.

Laczó Adrienn korábban arról is beszélt, hogy a kirendelt tolmácsok nem fordítottak le mindent, ezért a pénzszállítók nem nagyon értették, mi történik velük. „Ami a legelképesztőbb a dologban, az az, hogy amikor vitték be őket a TEK-hez, és amikor a TEK-től Záhonyba, többórás utakon, mindegyikük fején símaszk volt. De a símaszk kivágása nem az arcuk felé mutatott, hanem hátra volt fordítva, abszolút nem láttak ki. Még a símaszk alja is fel volt hajtva, dupla réteg szövet volt a szájuk és a szemük előtt” – mondta.

Nem stimmelnek a TEK jegyzőkönyvei

Szabó később megkapta a TEK-től az eljárás során keletkezett jelentéseket és az átadás-átvételi jegyzőkönyveket. A vallomása szerint ezek pontatlanok voltak.

Nem felelt meg a valóságnak például, hogy az ukránokat március 5-én délután 14 óra 49 perckor átadták a NAV munkatársainak. Ebben az időpontban még tartott a pénzszállítók AH általi meghallgatása, de Szabónak különben is az az álláspontja, hogy „a NAV egyáltalán semmikor nem vette át a megbilincselt ukránok őrzését”, hiszen a kihallgatásokat és a szemlét is úgy hajtották végre, hogy a megbilincselt ukránokat „a TEK őrizte, őket fizikailag nem adta át NAV-os munkatársnak, nem történt a NAV részéről úgynevezett átbilincselés sem”. Ugyanakkor Szabó szerint „a kényszerintézkedés végrehajtására felkért szerv dolga az alkalmazott protokoll meghatározása, abba a felkérő nem szól bele”.

A jelentésben szerepel az is, hogy az előállításra bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy vonatkozásában került sor, miközben Szabó vallomása szerint ezirányú megkereséssel a NAV nem élt, a TEK-től kifejezetten azt kérték, hogy az ukránokat igazoltatás céljából állítsák elő, „továbbá azért, mert tőlük várhatóan tárgyi bizonyítási eszközt kell lefoglalni, vagy elkobzás alá eső dolgot kell visszatartani”.

Szabó kiemeli, hogy az akció tervezésekor „nem voltunk tisztában azzal, hogy az érintett ukrán állampolgárok gyanúsítottak lesznek-e a későbbiekben, ezért a TEK-et kifejezetten olyan eljárási cselekmény végrehajtására kértük fel, amelynek elvégzésében már az akkor rendelkezésre álló adatok alapján biztosak voltunk”. Azért tartja ezt lényegesnek, mert a TEK iratai, amelyeket március 6-án kaptak meg, nem ezt tükrözték. Szabó megítélése szerint „a TEK-esek egyébként egy rossz sablont használtak az iratuk elkészítésekor”.

Szakmai szuveneritás

A NAV-osok a vallomásaik végén röviden arról is beszélnek, kikből állt az a bizonyos operatív törzs, amely az eseményeket irányította az elfogás napján. Ez nem olyan egyértelmű, mert mint Kovács elmondja, a törzs tagjainak személyei „változtak, cserélődtek”. Ugyanakkor néhány konkrét nevet minden jelen lévő szervtől (AH, IH, TEK, NBSZ) fel tudtak sorolni. Ezeket mi nem írjuk le, csak azokat említjük, akikről már megjelent a nyilvánosságban, hogy részt vettek az akcióban.

Kovács szerint Hajdu János „altábornagy úr hol jelen volt, hol nem”, a legmagasabb beosztású személy pedig Farkas Örs államtitkár volt. „Ő koordinálta a hozzá tartozó szakterület munkáját, de semmilyen értelemben nem gyakorolt befolyást a NAV-ra és a NAV által folytatott büntetőeljárásban hozott döntésekre. A NAV által hozott bármely szakmai döntést bármiféle kérdés nélkül tudomásul vett, meg sem kísérelt ránk semmiféle pressziót gyakorolni, és én kívülállóként az ő magatartását rendkívül korrektnek és konstruktívnak ítéltem meg” – mondta Kovács.

Az AH a Telex megkeresésére korábban azt írta, március elején a Miniszterelnöki Kabinetiroda Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat Felügyelő Államtitkársága irányából jött a döntés, miszerint „a pénzszállító autókon történő rajtaütésnek március 5. napján kell megtörténnie”. Az államtitkárságot Farkas Örs vezette.

Szabó szerint két lényeges döntés született az akció során a NAV részéről: „Az egyik, hogy a pénzt nem foglaljuk le, a másik, hogy az előállított és megbilincselt ukránok tanúk lesznek. Ezt a két döntést én és [Kovács] hoztuk meg bármiféle befolyástól mentesen, szakmai alapon. Amikor ezeket a döntéseket közöltük az operatív törzsben, azon az ott lévők meglepődtek, és vissza is kérdeztek, hogy biztos-e, de mondtuk, hogy biztos, erre a törzs tagjai tudomásul vették az általunk elmondottakat, és kijelentették azt is, hogy tudomásul veszik a NAV döntését. Megjegyzem egyébként, hogy ezek a döntések nem okoztak riadalmat vagy nagy megdöbbenést a törzsben. Határozottan kijelentem, hogy engem a törzsben senki nem utasított semmire az ott lévő más szervek vagy szereplők részéről, ellenben segítőkészek voltak bármely felmerülő technikai kérdés megoldásában.”

Ha a NAV döntéseit tudomásul is vették, végül nem úgy alakultak az események, ahogy azt az eljárást elvileg irányító pénzügyőrök jónak látták volna. A tanúként kihallgatott ukránokról nem került le a bilincs, és nem is engedték szabadon őket, idegenrendészeti őrizetre hivatkozva. Ugyanígy a lefoglalt pénzt és aranyat sem szolgáltatták vissza, erről is a NAV-ot megkerülve, rendeletben döntött a kormány, és ahogy már írtuk, később törvényt is elfogadtattak erről az Országgyűléssel.