vagyok

Ülök a szobámban az ágyamon.

Csak törődésre vágyom,

Valaki figyeljen!

Valaki kérdezze meg hogy vagyok!

De továbbra se kérdezi meg senki

Én meg csak ülök

Céltalanul gyakorlok

Ahogy színezek próbálok lenyugodni

Elmerülök a fejemben

Csak én vagyok és a lap

Most sírok

Normális ez?

Miért hallgatok egy bunkóra???

Mindenkit megbántok

Suliban se tudok helyt állni

Pedig szeretnék..

Csak lehúznak a gondolataim

Szomorú vagyok, magányos

S az öröm?

Az óceán kis gyöngye. Talán,

Mire fölhozom, össze is töröm.

- Petőfi Sándor

érzek

minden

egyes

nap

ekkora

Vakítson el a mámor!

Kézenfogva táncoljunk,

Körbe-körbe a tűz körül.

Nevessünk mindig

- gyomorgörcs

- fáradtság

Társam egy mekis cappuccino.

Hamár veled vége

És nincs kedvem máshoz,

Nem bírtam kikelni az ágyból.

Úgy érzem megfulladok

A családtól, barátoktól mindenkitől.

Mélyen tudom, hogy szeretnek és csak jót akarnak,

De nem állok még készen felkelni és felöltözni

Amit nem tudok mozdítani.

Fáj és feszít...

Valaki segítsen, kiálltom magamban

Második karácsony nélküled.

A fájdalom amit érzek leírhatatlan,

Bárcsak mégegyszer átölelhetnélek.