#firka

szép lassan kikészülsz.

csak azt veszed észre,hogy ma sincs kedved zuhanyozni,

mindig azt érzed rajtad nevetnek és valaki követ,

esténként nem bírsz aludni,

holnap jobb lesz de nem tudod mikor lesz az a holnap.

Szakembert már nem keresel,

amúgy sincs pénzed rá.

munkát keresel de tapasztaltabbat keresnek,de köszönik szépen a jelentkezést.

megoldjuk-megbeszéltük, sosem oldottuk meg de már ponttá váltak a kérdőjelek bennem.

záróra, hajnali 2,

most hová menjek?

most én sűrű vagyok vagy híg,ha ennyit oldódtam magamban?

és a remény? akad,naponta pár perc,amibe kapaszkodok, csak csúszós ez a kapaszkodó,

hogy azt az oldalamat lásd ami a legrosszabb,

de már késő,

becsuktad az ajtóm miközben mosolyogva köszöntem el.

ezután annyit sírtam,hogy már felismerhetetlenné vált az arcom,

utcára is csak azért nem mentem,mert túl sok az ismerős és én nem akartam emlékezni.

akit megsértettél annyiszor,hogy már a számát sem tudom.

Én meggyógyultam,de ő előjött és sír,

mert megint elhitte,hogy fontos valakinek.

Megölelem és vigasztalom őt.

Ez a lány bennem él,

azóta öleltem másokat,

mindegyik te voltál,

de közben egyikőjük sem.

pótlékot már nem keresek,

többé már nem várlak,

mert morzsákat ejtettél le elém