Régebben féltem ezekről beszélni,
Neked pedig könnyű volt mesélni.
Éreztem, hogy tényleg érdekelt,
És nem csak egy unalmas bájcsevej.
KĂ©rdeztĂ©l, hogy mirĹ‘l Ărok,
Én boldogan mondtam: amirĹ‘l bĂrok.
Többször érdeklődtél később is,
Nagyon boldoggá tettél, fogalmad sincs!
Mostanában sokat Ărok, feleltem,
Jön az ihlet? – kérdezted.
Nem mondtam, hogy miattad,
De szerintem érezted, tudtad.
Most már bevallom, ez az igazság,
HĂłnapok Ăłta nem bĂrom abbahagyni az Ărást.
Még egy vallomás: őszintén,
Nem igen látom ennek a végét.










