#meghalt

Amikor meghaltál, én pakoltam el a ruháidat, hogy ne Mamának kelljen.

Szeptember 28.

És megtaláltam a módját, hogy életben maradjak, de valami meghalt bennem azon a napon

Meggyújtottam a gyertyát születésnapod alkalmából. Ez az első, mióta elmentél és itt hagytál minket..Éreztem hogy ki fog törni belőlem a sírás, pedig egész nap tudtam tartani magam..gyorsan kimentem a házból, kint ültem a hidegben egy órát zokogva, egyszerűen nem bírtam megnyugodni. Utálom magam, amiért nem kerestelek többet, hogy nem tudtam Veled találkozni többet mielőtt kimentél volna dolgozni, utálom magam, hogy mégsem jött össze nyáron hogy találkozzunk Veled, utálom magam, hogy Téged is elhanyagoltalak és utálom magam, amiért lassan 2 hónapja itthon vagyok, de nem mentem ki Hozzád még mindig a temetőbe. Nem készültem fel rá, nem érzem úgy, hogy készen állnék, hogy lássam a sírod, pedig annyi mindent érdemeltél volna, és így, hogy nem vagy már, legalább ennyit megtehetnék, de nem megy, nem tudtam még mindig feldolgozni teljesen hogy elmentél, mindig belém hasít a tudat és mindig újra és újra összetörve érzem magam, és ez annyira önző Veled szemben, gyűlölöm magam. Lehet hogy néhányan úgy gondolják, hogy ez semmiség, túl lehet lépni ezen, túlreagálom, nem számít ennyit mert nem családtagról van szó vagy hogy sajnáltatom magam, vagy hogy "csak" egy barát voltál, vagy csak azt akarom generálni hogy legyen valami amiért szomorú lehetek és ezért csinálom, de nem, ha van is aki így gondolja, az azért van mert nem tudja, milyen sokszor számíthattam Rád is, hányszor voltunk ott egymásnak, hogy nem egyszer volt az, hogy azonnal jöttél az unokatestvéremmel Te is, mert aggódtál, pedig megtehetted volna hogy máshova mész, hisz mindig volt valami dolgod, de mindig félretetted ha a barátaidnak szükségük volt Rád. Sajnos volt aki ki is használta a jó szívedet, és nem egyszer figyelmeztettünk, és hallgattál is ránk, így nem csalódtál folyamatosan tovább. Nem csak egy ismerős vagy egy egyszerű barát voltál számunkra, de ezt csak mi fogjuk érteni és érezni teljes mértékben.

Meghalt.