#napivers

a kertben, a frissen nyírt fűben

heverészne a szovjet,

s vodkával kínálna,

én pedig visszakínálnám

apám házi pálinkájával.

agyam mélyéről elrebegnék

egy szpászíbát, s feltenném

a Padödö Welcome Szása örökzöldjét.

a ruszkik hazajöttek, vagy igazából

el se mentek, csak illegalitásba vonultak,

míg kitaláltuk, mit kezdünk a

szabadsággal, de mivel semmit nem

kezdtünk vele, előjöttek, mint a torkos borz.

igen, háború párti vagyok,

mint echte balista, brüsszel fogja a kezem,

s úgy táncolok, ahogy egy elágazás

nélküli kapcsolásba belegabalyodott.

három óriásplakát keresztúr határában

jelzi, hogy ez nem vénnek való vidék,

mert még kerekasztal előtti vagyok,

akinek november hetedikén

ünneplőben volt a szíve, október

hatodikán meg feketében, titokban.

akkor szocializmusban éltem,

most szotyializmusban, s folyamatosan

miután megkérdezte kezelőorvosát,

gyógyszerészét, a mellékhatás már másodlagos.

a reklámblokk alatt drónok ezrei húznak

el fölöttünk - stratégiai nyugalmunkat

a hírek egy percben oltja belénk.

az időjárás-jelentés alatt a frontok

egyre közelebb sodródnak, a hideg légtömegek

rátelepednek az ostromlott városokra.

a háborút újra megszakítja egy reklámblokk,

a kezelőorvosok és gyógyszerészek fegyvert

ragadnak, a pacifistábbja sztrájkot hirdet,

majd a mekiben rendel egy maestro brutal

brutus burgert, mielőtt végképp bezár az összes.

hosszú konvojok indulnak a határ felé

tele jószándékkal, de üzemanyaghiány miatt

az akció meghiúsul, pedig az utak mentén

becsületkasszás zacskós benzint árulnak.

egy alacsonyan szálló repülő mol részvényekkel

bombázza a lakosságot - mindenki menekül.

a haditudósító bejelentkezését egy kormányülés

szakítja meg, a stratégiai nyugalom

egyre jobban terjed, már háromezer-ötszáz

fertőzöttet regisztráltak, de szerencsére a szám

napról napra csökken.

a haditudósító újra bejelentkezik, de észak koreai

hackerek meghackelik a vonalat, s phenjani

last minute utakat reklámoznak egy marék rizs áráért.

egy külpolitikai elemző ezt hosszan elemzi

egy beszélgetős műsorban, majd ugyanezt még

hosszabban egy másik kerekasztal beszélgetésben.

a háború lapzárta után ér véget,

kivonszolom magam

a friss levegőre,

tüdőmbe langyos füstöt

eregetek.

az ébredés kínosan

hosszú szertartás,

melyből nem engedek.

a kopasz fán

verekednek a verebek,

a fagyos homályban

nagy a harc

a fennmaradásért.

a fent maradásért való

küzdelemben jellemem

még egy cigivel erősítem,

aztán bekapcsolom

a teaforralót. hangos

sercegés ver föl

a szendergésből,

a tegnapi puerh is alig

várja, hogy fölébredjen.

a tea ereje átgázol

rajtam, mint egy forró

nyári szélroham.

az ébredés mágiája.

beindul a bizsergés,

a testben mindenütt

villanyok gyúlnak,

oszlik a homály.

már emlékszem, hogy éltem.

s milyen jó, hogy megint.

de mi lenne, ha egyszer

elfelejtenék fölébredni,

nem jutna eszembe,

mert azt gondolnám,

már fent vagyok,

s csak álmodnám tovább

az életet bele a halálba.

ezt a jövőképet

gyorsan elhessegetem;

inkább előveszem a gitárt,

megpengetem. a gé húr,

persze, hogy elhangolódott,

mindig pont a gé hangolódik el,

A Télnek fehér asztalánál, Óriás magyar asztalon Megindult a lakodalom.

Inség-lakájok hurcolják föl A jó siralom-étkeket S millió vendég ténfereg.

Serlegekben a bú sötétlik, A bú aludt vérű bora: Szörnyüséges Úrvacsora.

És nem jön kedve Tél-királynak Asztalt bontani s kérdeni, Pedig vón válasz, de mennyi.

Csak a vendégek sokasulnak S a nincsen lakomája foly S a könnyektől szőkül a bor.

Ha a Tavasz majd egyszer eljön, Asztalt bont és rendet teremt, Nem lesz már itt csak csupa rend.

Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak.

A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön.

Tovább nem ámitom magam, nincsen ki megsegítsen, nem vált meg semmi szenvedés, nem véd meg semmi isten.

"A perc a percnek tükre csak

és tartalmuk csakis te vagy,

magadra hagyva meztelen, -

lehullt a nyugtalan lepel:

a megmásító mozdulat."