Pilinszky János: Téli ég alatt
Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak.
A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom.
Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön.
Tovább nem ámitom magam, nincsen ki megsegĂtsen, nem vált meg semmi szenvedĂ©s, nem vĂ©d meg semmi isten.
Ennél már semmi nem lehet se egyszerűbb, se szörnyebb: lassan megindulnak felém a bibliai szörnyek.















