#magyarvers

Jelre vár a szív

Érezni, hogy fontos Ő

Ösztönöm felkeresett,

Két ajkam emlegetett,

Testem megremegett,

Agyam csendesedett,

Két kezem felfedezett,

Szívem megszeretett,

Tudatom már elfeledett,

Lelkem végül eltemetett.

mikor megkönnyezek valamit,

ami szép volt,

megvigasztal a gondolat,

hogy lakozik bennem egy csoda,

ami nem hagy el,

amit nem vehet el tőlem

sem az irigység

sem a rosszindulat,

Tudod,

ebből az érzésből táplálkozom,

miatta össze sem csuklom,

ha elesek is, érte felállok,

ha sírok is elmosolyodok,

talán,

ha végleg elalszom,

érte akkor is felébredek.

Ami bennem, mi velem volt.

A tiszta fény, az édes álom,

A régi bál, hol égszínkék a vászon.

De kezemben fekete vízfesték,

A pokolban lettem díszvendég.

Ha magamtól bármit is éreznék,

Nem kéne a hajnali részegség.”

A te szorongàsaid vagy az enyémek?

Félsz. Félsz, hogy bánthatsz. Néha titkon én is. De a szerelmem erősebb. Ezért megpròbálom. Lehet végül minden rendben jön, mert sikerül... És ha nem, akkor talán nem veszek többé levegőt, és majd 2 méterrel a föld alatt találkozunk.

Tudom, hogy szerettél.

Akkor meleg nyár volt,

Ébren vagyok és mégis álmodom. "

Zajban hallom a csendet,

Káoszban látom a rendet,

Távolban érzem a lelked,

Gondolatban tudom veled..