#hideg

Ez a -40 alatti fok hihetetlennek hangzik, de nem kamu.

Az a rész, Ankara után, Yozgat (1300m), Sivas (1300m), Erzincan, a 6000 éves Erzurum a 3300m magas Palandöken hegy mellett a legridegebb tája az anatóliai fennsiknak. Az utak 1500-2500 méter magasan mentek. Elmadağ, Sakaltutan Geçidi (átjáró). Ott még nyáron is hideg van. A vége az 5137m magas Büyük Ağrı Dağı (a Fájdalom hegye), ismertebb nevén az Ararat, az örmény határhoz közel.

A bukaresti "ringen" vettem valami kis kútnál egy mágneses hőmérőt. Akkor még nem volt digitális. A beosztás +30-tól -30-ig tartott. A Benzre kiraktam (akkoriban még nagyrészt vasból készültek a dolgok), pillanatok alatt lement ütközésig. Sivas előtt volt egy nagy TIR-park alani, ott lebzseltünk kb egy hétig, egy nagy lokantában, a vörösen izzó vaskályha dacára vacogva. Ott ült bent a polis is, figyeltük a hangyás kistévén a hullámzó, recsegő adást, a hava durumu-t, időjárást, meddig esik még a hó, mikor engednek fel a hegyre? Ott hangzott el, hogy eksi kırkaltı derece, azaz mínusz negyvenhat. Valami közeli hegyi kurd faluban lett annyi. Általános vélemény volt, hogy -20 alatt már tökmindegy, az ember nem is érzi a különbséget. A TIR-park alani fölött mustárbarna felhő lebegett, az éjjel-nappal járó kamionok füstje. Persze, le lehetett volna állítani a motort, de akkor csak májusban, orgonavirágzáskor indult volna újra, mikor nyalkás brigyók turbolnak, purrnak a zepén (Lewis Caroll). Lehetett venni a Petrol Ofisi-nél valami gázolaj-dermedésgátlót, mi is volt? Talán Tamyak, vagy ilyesmi, de -20 alatt csak a tankra fordított kipufogók értek valamit, hadd rotyogjon a nafta, bazki. Persze nem rotyogott, a tetején így is dermedt szigetek úszkáltak, mint madártejen a hab, de legalább nem kötött be fenékig. Aztán jött a szél a hegyekről, akkor meg a Benzeket ablakig betemette a hó. Lapát nélkül egy lépést se mentünk. A lokantában nem volt, csak yumurta (tojás) meg valami apró hal a közeli patakból, ahol a gyerekek léket vágtak, jóformán csak gerince, szálkái, bőre volt, a kályha tetején megsütötték. Ekmek már nem volt, a kenyeres napok óta nem tudott kijönni Sivasból. Ja, és birka!

soha annyi szar, száraz, faggyús birkapörköltet, levest, kebabot nem ettem, mint akkor, nap mint nap, jó étvággyal. Annak a birkának bazki minden részét megettük, szerintem azt is, amit amúgy nem szerettünk volna megenni. De úgy is hívták, hogy çöp kebap (çöp: törökül szemét)

Na, meg pilav (rizs) doszt, abból volt több zsák. Volt nálam egy bőrtokos Sokol rádió. Azon tudták hallgatni a sercegő, hullámzó közép(rövid?)hullámon a karayolları rádióforgalmazását, akik azon melóztak, hogy járható legyen előbb-utóbb a hágó, de inkább csak újra és újra kiásták az újra és újra betemetett kombájnméretű hómarókat.

figyelj, ez tetszeni fog: kara: fekete yol: út lar: többes szám Karayolları: a fekete utak emberei

Az országútról már látni, hogy az Alpokban komoly hó van.

Amúgy nagyon hideg van a házban, mondja Bé, és mivel a villanyóra egyelőre nem bírja a további terhelést, valami gázpalackos fűtést kell beüzemelnünk majd októberben, amikor megyünk. Az infrapanel ezek szerint kilőve. :(

Hogy erre most honnan lesz pénzem, arról fogalmam sincs. :/

Egyébként a 2 hónapi otttartózkodásunk áramfogyasztása 130 euró volt. Nem kevés, de nem is volt takarékoskodás.

Az ablakok nem zárnak rendesen, vagy éppen sehogyse, a falak vastagok, érdekes lesz az októberi kiruccanás. Ott fogunk csövezni kesztyűben meg fülessapkában és melegszünk egy fémhordóban gyújtott tűz körül :D :D

Érted hullanak, hogy lásd, mit meg nem tesznek azért, hogy észrevedd őket.

Szépek? Egyediek?

El is múlnak.

Hát gyönyörködj bennük, élvezd hideg tökéletességüket, mely belőlük árad.

Elveszett a tél, nincs már többé. De vajon hova tűnt? Hol a hideg, hol a jég? Hol a hó? Keressük meg!