#hideg

Itallal a kézben nézzük a várost.

Azt hinnéd 30 méter magasból látod,

de a köd mindent ellep,

csak a lámpák fénye üt át ezen.

Állunk és beszélgetünk a fagyban,

a kesztyűd és sálad már rajtam.

Hallgatom, hogy a jövődről beszélsz,

és kannás bort nyújtasz felém.

Telefonom rezeg a zsebemben.

Megint tőled jön az üzenet.

Megpróbálom begépelni a válaszom,

bár alig állok a lábamon.

Visszateszem a telefonom a zsebembe,

nekidőlök a korlátnak remegve.

Csak nézem a várost,

amiből semmit se látok...

Mindig eszembe jut a történet,

bár nem jelentenek semmit a történtek.

Te csak elém raktál egy tükröt,

Ez a -40 alatti fok hihetetlennek hangzik, de nem kamu.

Az a rész, Ankara után, Yozgat (1300m), Sivas (1300m), Erzincan, a 6000 éves Erzurum a 3300m magas Palandöken hegy mellett a legridegebb tája az anatóliai fennsiknak. Az utak 1500-2500 méter magasan mentek. Elmadağ, Sakaltutan Geçidi (átjáró). Ott még nyáron is hideg van. A vége az 5137m magas Büyük Ağrı Dağı (a Fájdalom hegye), ismertebb nevén az Ararat, az örmény határhoz közel.

A bukaresti "ringen" vettem valami kis kútnál egy mágneses hőmérőt. Akkor még nem volt digitális. A beosztás +30-tól -30-ig tartott. A Benzre kiraktam (akkoriban még nagyrészt vasból készültek a dolgok), pillanatok alatt lement ütközésig. Sivas előtt volt egy nagy TIR-park alani, ott lebzseltünk kb egy hétig, egy nagy lokantában, a vörösen izzó vaskályha dacára vacogva. Ott ült bent a polis is, figyeltük a hangyás kistévén a hullámzó, recsegő adást, a hava durumu-t, időjárást, meddig esik még a hó, mikor engednek fel a hegyre? Ott hangzott el, hogy eksi kırkaltı derece, azaz mínusz negyvenhat. Valami közeli hegyi kurd faluban lett annyi. Általános vélemény volt, hogy -20 alatt már tökmindegy, az ember nem is érzi a különbséget. A TIR-park alani fölött mustárbarna felhő lebegett, az éjjel-nappal járó kamionok füstje. Persze, le lehetett volna állítani a motort, de akkor csak májusban, orgonavirágzáskor indult volna újra, mikor nyalkás brigyók turbolnak, purrnak a zepén (Lewis Caroll). Lehetett venni a Petrol Ofisi-nél valami gázolaj-dermedésgátlót, mi is volt? Talán Tamyak, vagy ilyesmi, de -20 alatt csak a tankra fordított kipufogók értek valamit, hadd rotyogjon a nafta, bazki. Persze nem rotyogott, a tetején így is dermedt szigetek úszkáltak, mint madártejen a hab, de legalább nem kötött be fenékig. Aztán jött a szél a hegyekről, akkor meg a Benzeket ablakig betemette a hó. Lapát nélkül egy lépést se mentünk. A lokantában nem volt, csak yumurta (tojás) meg valami apró hal a közeli patakból, ahol a gyerekek léket vágtak, jóformán csak gerince, szálkái, bőre volt, a kályha tetején megsütötték. Ekmek már nem volt, a kenyeres napok óta nem tudott kijönni Sivasból. Ja, és birka!

soha annyi szar, száraz, faggyús birkapörköltet, levest, kebabot nem ettem, mint akkor, nap mint nap, jó étvággyal. Annak a birkának bazki minden részét megettük, szerintem azt is, amit amúgy nem szerettünk volna megenni. De úgy is hívták, hogy çöp kebap (çöp: törökül szemét)

Na, meg pilav (rizs) doszt, abból volt több zsák. Volt nálam egy bőrtokos Sokol rádió. Azon tudták hallgatni a sercegő, hullámzó közép(rövid?)hullámon a karayolları rádióforgalmazását, akik azon melóztak, hogy járható legyen előbb-utóbb a hágó, de inkább csak újra és újra kiásták az újra és újra betemetett kombájnméretű hómarókat.

figyelj, ez tetszeni fog: kara: fekete yol: út lar: többes szám Karayolları: a fekete utak emberei

Következzen Igor írása - magyar fordításban!

"Még egy kicsit a hidegről.

Mindig azt hittem, hogy a hidegben való hosszas tartózkodás (az egészen extrém alacsony hőmérsékleteket leszámítva) legfeljebb megfázáshoz vezet. Vagy ahhoz, hogy az ember egyszerűen állandóan fázik. Csak fázik. Nagyon tévedtem.

Először is: az az állapot, hogy „átfagytam”, ilyen körülmények között nem pusztán a hideg érzése. Ez a hideg belülről jön. Valahol mélyen belül, egészen a szív környékéről. És ettől az érzéstől elég nehéz megszabadulni.

Emellett állandó gyengeséget és álmosságot érzel. Ugyanakkor normálisan aludni sem tudsz, több okból is, amelyek közül az egyik (számomra személy szerint a legidegesítőbb) a gyakori vizelési inger. Tudtam korábban is, hogy hidegben gyakrabban kell WC-re menni, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire gyakran. Minden egyes vécére menetel megfosztja az ágyadat attól a csekély hőtől is, amit addig sikerült összegyűjtened, amíg feküdtél benne. És ez a hő azonnal eltűnik, amint elhagyod az ágyat.

Hidegben furcsa álmok jönnek. Nekem személy szerint nagyon élénk, színes álmaim vannak a legképtelenebb témákról. Olyan sok zavaró álom jön, hogy – bármilyen furcsán is hangzik – megakadályozza a pihentető alvást. Ennek következtében egyáltalán nem pihenem ki magam.

Ráadásul gyakran az sem hagy aludni, hogy várom: mindjárt lesz áram, vagy megszólalnak a radiátorok, ami azt jelentheti, hogy végre fűtést kap a lakás. És az is gond, hogy ruhában aludni számomra nagyon kényelmetlen.

Idővel az állandó hideg a közérzetre is hatni kezd. A szájon és a kézen sebek jelennek meg (herpesz, vagy ahogy nálunk gyakran hívják: „megfázás”). Folyton olyan érzésed van, mintha lázas lennél, pedig nem vagy az. És úgy tűnik, valami történik a vérnyomással is. Vagy felmegy, vagy leesik, de a fejben megjelenik egy nagyon kellemetlen nehézség, és a gondolatok lassan, nehézkesen folynak.

Személyes higiénia.

Minden egyes fürdőszobai látogatás valóságos fagyasztó kínszenvedés. Akármennyire is igyekszel, nem tudod maradéktalanul betartani a higiéniai szabályokat, mert egyszerűen nincs meleg víz a csapban. Ráadásul a csempe miatt a fürdőszoba az egyik leghidegebb helyiség a lakásban. A vécé is.

Számomra a hideg mindig a friss levegővel társult. De most már nem. Akármennyire próbálkozol, nem tudod rendesen szellőztetni a lakást. Amikor odakint –15 fok van, és bent nincs fűtés, ez egyszerűen irreális. Így hát erről le kell mondani a meleg érdekében. Idővel pedig a szag a szobában nagyon is érezhetővé válik. És bár soha nem dohányzom a lakásban, most úgy érzem, mintha egy csikkekkel teli hamutartó belsejében lennék.

Néha a hideg nagyon elrontja a hangulatot. Nem tudom, miért, de így van. A hideg szó szerint komor lehangoltságba taszít. Néha már nem is hiszem el, hogy a Földön léteznek olyan helyek, ahol meleg van. Úgy tűnik, mintha az egész bolygó ugyanolyan hideg és reménytelen lenne. Szerencsére ez a hangulat nem állandó. A melankólia hullámai után újra visszatér a hit, hogy ez nem örökké tart.

És végül. Minden, amit itt leírtam, egy még nem idős ember érzései. Bár vannak egészségügyi problémáim, még mindig képes vagyok gyalog lemenni a 10. emeletről, és bár nem könnyedén, de fel is tudok menni. Beleborzongok a gondolatba, hogy ezekben a körülményekben hogyan élnek túl az idősek, a fogyatékkal élők és a kisgyerekek. Mennyire nehéz nekik, mennyire félnek. Véleményem szerint gyerekekkel és öregekkel harcolni a legaljasabb dolog. Hideggel kínozni őket pedig már minden határon túl van. És nagyon remélem, hogy a mi civilizációnk soha nem jut el odáig, hogy ezt normálisnak tekintse.

Juhnyáj csordája halad egy hóviharban

Luxus síparadicsom alkonyatkor, meleg sugárzó chalétok

Egy lajhár felfedez egy havas tájat, bebugyolálva egy meleg sálba és sapkába