#versek

mert nem harcoltál mert hagytad, hogy én vigyem a kettőnk súlyát

hazudtál nem szavakkal hanem azzal hogy hagytad, hogy elhiggyem

hogy ez számít

hogy én számítok

„majd megoldjuk” mondtad mintha lenne egy ajtó amit csak később nyitunk ki

azt mondtad ezt akarod mintha a vágy valamit jelentene ha nincs mögötte lépés

haragszom mert olyan volt amilyen még soha és ezzel nem kezdtél semmit

mintha nem is lenne jelentősége hogy két ember így találkozik

mintha csak egy kurva epizód lennék amit letudsz aztán mész vissza a langyos leveshez a szép életedhez

és hagytad hogy egyedül égjek tovább

itt állok a sötétben

a szívem lángol hiába

mert előttem egy fal kurva nagy néma

nem hallak nem látlak

és most már tudom nem is jössz át rajta

Már nincs baj, valaki kitölti a helyed

Helyed, ami belém meredt

Igaz nem olyan jó, mint Te

De Ő más, miért kéne az lennie?

Nem kereslek másban Téged

Elveszett minden egyes lépted

Már nem is a személyed hiányzik

A boldogságom, na az hiányzik

Nem amiatt vagyok boldogtalan

Mert nem vagy velem boldogan

Hanem mert már sokat harcoltam

Vagy mert élek, de halottan

Mostani kapcsolatom nem emel

Előbb mondanám, hogy elnyel

Talán ő nem is engem keres

Csak inger vagyok ami heves

Mégis betölt bennem valamit

Lehet öngyűlöletem vakít

Ez a kapcsolat is épp tanít?

Legyen valami ami bennem világít?

mégis élveztem,

vággyal telített szenvedély,

A mélység halkan hívogat, nevemen szól minden hullám. Próbálok még fenn maradni, de egyre nehezebb talán.

A fény már csak halvány emlék, egy távoli, régi part. Nem tudom, hogy merre visz az út, és meddig tart ez a harc.

De valahol mélyen bennem még él egy apró remény, hogy egyszer egy erős kéz utánam nyúl a víz felszínén.