egy művész értekezései önmagával

Na de mégis, hogyan szereted ki a szuszt valamiből, ha 100%  helyett 5%-on "pörögsz" ? Hogyan rántod ki saját magad az irreálisan mély gödörből, amikor nincs kapaszkodó? Lelkitámasz? Barát, társ a közelben? Hát először, de nem utolsó sorban - kiszereted a szuszt saját magadból.

Sziasztok,

Melletted önmagam akarok lenni - még akkoris, ha az a valóság éppen törékeny, és sebezhető, kevésbé sem szexi, és nem fakaszt épp mosolyt az arcodon. Önmagam akarok lenni, mégha ez azt is jelenti, hogy néha eszelősen akadok ki a semmin, - és te forgatod a szemeidet, de még mindig szabad lehetek, mert te az őrült, eszelős nőt is elfogadod közöttünk. Ugyanúgy, ahogy eltűröd a kislányt is, aki táncol és ugrál és néha tesz mindenre, nem törődik úgy a házimunkával, ahogy kéne. Melletted önmagam tudok lenni - a nő, aki tesztelgeti az életet, elesik  de aztán felkel, megsérül de leporolja magát, a nő aki nem belőled táplálkozik, hanem veled együtt növekszik, aki nem szimbiózisban akar létezni, hanem a lépteiddel párhuzamban akar mozogni, nem benned kiteljesedni, hanem csak is melletted.

Pillanatok #4 Amikor az ablakodból vizsgálod a világ mozgását

Értékeljük a nyelveket. Értékeljük a kultúrát. Amióta japánul tanulok tudom mennyire csodálatos egy új rendszerbe való betekintés. Hogy mennyire lehet más mégis egyező az anyanyelvem egy másikkal.

És ma nem idegesített az eső, mint apró csókok érkeztek arcomra

Gondolatok

Virágzó tavaszok tömkelege tornyosul elém általad

Visszafogott, kirívó szavak szöknek ki számból

Az az elhagyatott boldog kis könyv vagyok a puszta melletti buszmegállóban és olvasom önnönmagam

Ma egy francia romantikus film érzékletes szereplője vagyok. Várlak a kávéház teraszán. Gyere.

Csillámpor és eperhab felhők - így jellemezném a szerelem kezdeti fázisát.

Tested, mint egy vers fogalmazódik meg bennem