Úgy hittem benned, mint Istenben. Sokáig, de mindhiába. Sokáig, de fájdalmasan. Sokáig, de önmarcangolóan. Annyira hinni akartam benned, hogy amikor már nem voltál (voltál valaha?), kényszeresen odaképzeltelek. Odaképzeltem olyan részleteket, amelyek soha nem is léteztek, még csak öltet foszlányokként sem ültetted el őket sehol sem, de én annyira hittem benned, hogy én elültettem helyetted. Azt hiszem, az összes nem létező entitás, aki azt akarja, hogy higgyenek benne, elhitetik a hinni akaróval, hogy megéri hinni bennük. Megéri, mert egy a miénkkel még csak nem is párhuzamos univerzumban talán van ennek a hitnek valamiféle alapja, a személyiségük törődő részét elméletileg oda temették el. De ez persze az apró betűs rész, te csak azt hallod, hogy higgy bennem. Te meg hiszel. Még naív vagy, túl kevésszer hazudtak neked. Ők gyakran magukról sem tudják, hogy hazudnak, hiszen ők is annyira szeretnének hinni a saját hűségükben és szerethetőségükben, mint te. Ezért elhiszik, amivel téged is etetnek. Hibáztathatsz valakit, hogy hazudott neked, ha ő sem tudta, hogy hazugság volt, csak annyira mélyen eltemette az igazságérzetét és az önbecsülését (meg a gerincét), hogy elmondása szerint magát is becsapta? Mert ő tényleg szeretett (volna). Ugyanúgy, mint ahogyan már nem hiszek sem Istenben, sem a megváltás lehetőségében, úgy benned sem. Nem hiszek neked, nem hiszek benned, és most már azt sem hiszem, hogy létezel. Nekem biztosan nem. Azt hiszem, ott kezdődik az igazi lelki gyógyulás, hogy bevallom magamnak, ideje volt elegedni téged. Valahol szégyenlem magam, hogy egészen idáig hitegettem magamat veled. A létezéseddel. Nemrég csapott arcon a felismerés, hogy kigyógyultam belőled. Rád nézek, és nem érzek semmit. Még hosszú út áll előttem, hogy véglegesen ne eltemesselek, de azt hiszem, most már ez sem érdekel. Nem érdekel, mert megkaptam magamtól azt a pillanatot, amibe kapaszkodnom kell, az elengedésem végső fázisának első lehellete. A felszabadító "most már tudom" pillanat. Már nincs hatalmad felettem. Hívhatsz Júdásnak, mert elárullak.

Legalább a szemembe mondtad volna azt hogy már nem vagyok számodra fontos

Az egyik legrosszabb dolog, amikor nem tudod, hogy türelmes legyél, vagy engedd el.

Ne válassz engem, ha választanod kell. Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd. A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább. Ő lesz a te döntésed.