85 Ă©ves, Ă©s bĂĄrhovĂĄ mennek, mindig kĂ©zen fogja a felesĂ©gĂ©t. Egy fiatalember egyszer megkĂ©rdezte tĆle, miĂ©rt van mĂ©g mindig olyan ideges a felesĂ©ge, Ă©s mintha nem ismerne senkit? Azt vĂĄlaszolta: Alzhajmer-kĂłrja van ...... A fiatalember azt mondta: Ăs aggĂłdni fog a felesĂ©ge, ha elengedi egyedĂŒl?
Az öreg azt vĂĄlaszolta: Nem is fog emlĂ©kezni, ki engedte el egyedĂŒl... MĂĄr nem tudja, ki vagyok, Ă©vek Ăłta nem ismer.
A meglepett fiatalember Ăgy szĂłlt: Ăs mĂ©gis te vezeted Ćt minden nap, mĂ©g ha nem is ismer tĂ©ged?
Az öreg mosolygott, a fiatalember szemĂ©be nĂ©zett, Ă©s Ăgy szĂłlt: Nem tudja, ki vagyok, de Ă©n tudom, ki Ć. Ć Ă©letem szerelme.