#eletem

legjobb baratomnak irom, hogy koccant az iskolabusz, reakcio: ironia es viccelodes

egyik anyuka, aki elhivott minket jatszani telen, es aki utana eljott a gyerekevel hozzank, azota mintha kerulne a suliban es nem is irt, amikor rairtam, par szoban valaszolt csak

masik szimpi anyuka este ram ir, hogy naluk van a gyerekem konyve mert veletlenul hazavittek, hosszan leirja, hogy beteg a gyereke, de amikor megkerdezem, minden oke-e, nulla reakcio. Mar lebeszeltunk regebben egy jatszoterezest, aztan egyik chatelesunk alkalmaval megirtam neki, hogy elegge aggaszt, ami az osztalyban van, arra furan reagalt es azota is olyan feszult a levego, ha osszefutunk.

Kolleganom kikerte maganak, hogy ajandekot hoztam neki a munkautrol, mert hogy igy is tok keves a penz, amit kapunk, stb de rendesen fel volt haborodva. Pedig en olyan szivesen hoztam.

Legjobb baratnom annyira szet van esve a valasban egy eve, hogy meg se hallja, amit mondok

Felek, hogy en is olyan kellemetlen, tenyerbemaszo ember lettem, mint az apam, akit egy ido utan kerulnek az emberek, pedig o csak jot akart, csak sose jol

Vagy egyszeruen rossz emberekkel veszem korul magam, nem tudom, nem latom kivulrol.

Folyamatosan duhos vagyok, reggeltol estig, mindenert. es mindezek utan a terapiat is lemondja a pszichologusom (vagy havi 1x egyszeruen elfelejti, hogy be vagyok irva). hat ma se lett jobb kedvem

Az öreg azt válaszolta: Nem is fog emlékezni, ki engedte el egyedül... Már nem tudja, ki vagyok, évek óta nem ismer.

A meglepett fiatalember így szólt: És mégis te vezeted őt minden nap, még ha nem is ismer téged?

Az öreg mosolygott, a fiatalember szemébe nézett, és így szólt: Nem tudja, ki vagyok, de én tudom, ki ő. Ő életem szerelme.