Gyönyörű vagy

Ma, amikor mást sem látunk a Facebook-on, az Instagrammon, csak azt, hogy mindenki karcsú, boldog és egymást ölelve élik a napokat, joggal érzed úgy, hogy baj van a párkapcsolatodban. Mert azt látod, hogy a férfi öleli a nőt, éppen ebédelnek egy szuper étteremben, jön a szelfi a csókról, az egymásba fonódó kezekről, Te pedig épp azt látod, ahogy a hites párod épp szakadt papucsban, foltos gatyában bénázik a konyhaszekrény fiókjával, érthető, hogy felmerül benned az igény a jóra.

És persze ott a nő, a csaj a gyönyörű, aki a profilképen is illatos, akinek minden posztján csillog a haja és azt látod épp lefotózták, ahogy nyitja a sört a kedvesnek, joggal érzed, valami nem stimmel, mert tegnap voltál épp részeg disznó, amikor a Bélával megittad a feles barackot, és persze érzed, hogy az asszony sem mindig illatos, leginkább pörkölt szaft a szaga, mert főz és közben morog, mert a por meg a szemét, amit majd megint neki kell kivinni, és joggal érzed, hogy Bözsi az illatos mennyivel jobb lehetne.

Mert azt érzed, mindenki élete maga a szirup, a negédes szerelem, csak neked jutott más...

Majd amikor szürke az élet, amikor beköszönt az életszagú valóság, amikor zuhanni kezd a világ, akkor érzed, hogy ott van valaki, aki megfogja a kezed és fenntart, mert lesúlyt és ezerszer fordul ki sarkából a világ. Ott, a foltos gatyában, vagy épp konyha szaggal telten, de könnyes szemmel tart életben, mert tudja és te is jól tudod, vele, és neki veled szép a világ.

És akkor megérted, hogy tiéd volt a szirup, a rózsaszín, a sokszor gyűlölt szürke, a kéz a kézben gyötrelem gyönyörű valósága. A társ, a pár, aki könnyein át is csak erőt adva arra kér, ne menj. Maradj még. Tovább.

mielőtt száraz „szia” lesz belőle.

Becsüljétek meg a „veled akár a világ végére is” mondatot,

mielőtt „nincs kedvem”-mé silányul.

Becsüljétek meg a kedves „rendben van”-t,

mielőtt hideg „oké”-vá válik.

Becsüljétek meg a támogató szavakat,

mielőtt egyetlen „megesik” marad helyettük.

Becsüljétek meg a pillanatot, amikor azt látjátok: „ír…”,

mielőtt „tegnap látta”-ra vált.

Becsüljétek meg az aggódó „mi történt?”-et,

mielőtt egy üres „jó” marad.

Becsüljétek meg az őszinte „nem vagyok jól”-t,

mielőtt kényszeredett „jól vagyok” lép a helyére.

Becsüljétek meg —

mielőtt túl késő lesz.