kevés durvább történetet olvastam mostanában, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ez nyilván nem egyedi eset. És itt egy olyan történetet láthatunk, amiben a főszereplő soha semmi “deviánsat” nem csinált, nem volt “a saját szerencséje kovácsa”, hanem azt csináltam, amit egy adott társadalmi rendszer megengedett neki. Gyakorlatilag ilyeneket lehetne elmondani, mint “rossz döntéseket”, mint hogy “nem emigrált a szocializmusban”. Az a lényeg, hogy Magyarországon a politikai osztály hagyományosan olyan szinten embertelen és társadalomellenes, hogy már attól durva életveszélybe kerül valaki, ha nem harcol kifejezetten a mindenkori rendszer által teremtett keretek ellen. Már attól életveszélybe lehet kerülni, ha pusztán betartja valaki azokat a szabályokat, amiket a rendszer mérhetetlen méretű propagandával erőszakol. És ez innentől kezdve pontosan ugyanaz, mint az a “magyar állam”, aki bevagonírozta a zsidókat Auschwitz felé. Az éli túl, aki képes lelkileg és pszichésen eljutni oda, hogy a születése pillanatától számítva a “magyar állam” célja az, hogy őt megölje és központi programjává teszi azt, hogy ezt a helyzetet valahogy túlélje.
@pajjorimre most fejtsed ki, hogy a Magyarország tulajdonképpen egy tök jó hely. Mi, akik itt élünk, mind tudjuk, hogy itt ez a helyzet, és aki nem próbál meg egyszerűen mindent, hogy innen kimeneküljön, az meg fog itt dögleni. Egyébként baromira érdekelne, hogy 60 évesen hogyan fogod végezni a mostani munkádat.